Magyar Egyház, 1936 (15. évfolyam, 5. szám)
1936-05-01 / 5. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Közülünk, akik ezt az eszmét ehez az eszméhez illő odaadással, meggyőződéssel, lelkesedéssel, áldozattal és őszinteséggel propagáltuk, egyetlen egy sincsen, aki erre az alávaló bűnre a legszemernyibb mértékben is hajlamos volna. Mi nem magunkat prédikáljuk. Mi ,nem magunkat ajánlgatjuk. Tiszta, szent meggyőződéssel ajánlgatunk, ezer visszavettetés és csalódás dacára újra meg újra előhozunk egy eszmét, amit mi igenis “Egyetlen Ut”-nak hiszünk széttöredezett és még tovább töredező edényhez hasonló amerikai magyar református életünk számára. Ezt ajánljuk, mint Isten szolgáihoz illik, “sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, a megvettetés ‘tömlöcében’ háborúságban, küzködésben, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban, hosszutürésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, igaz mondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hir által; mint hitetők és igazak; mint ismeretlenek, mégis ismeretesek; mint megholtak és im élők; mint ostorozottak és meg nem öltettek; mint bánkódok, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítok; mint semmi nélkül valók és mindennel bírók.” (II. Kor. 6:4—10.) Isten igéjével szóltunk, mert amit mondtunk, az olyan igaz, mint maga az Isten. Az “Egyetlen Ut” eszméjét és a mi ahoz való viszonyunkat igy tekintve egyetlen testvérünk számára sem lehet nehéz az “egyetlen ut” egyetlenségének az elismerése, “másik ut” keresése helyett az egyetlen útra való rálépés lehetőségeinek a mérlegelése. Nem lehet nehéz, mint ahogy azt sem nehéz bevenni, amit az Ur Jézus Krisztus mond a maga exclusivitasáról, kizárólagosságáról: “Én vagyok az ut”, “Senki sem mehet az Atyához hanemha Én általam.” (Ján. 14:6.) Az igazi életigazságok, az újabb theológiai nyelv szerint existencialis igazságok, mind az exclusivitás, a kizárólagosság igényével lépnek elénk. Mi az “Egyetlen Ut”-at az amerikai magyar reformátusság existencialis igazságának érezzük. Atyámfiái, ne csodálkozzatok tehát azon, hogy “Egyetlen Ut”-ként állítjuk elétek. OUR CONTRIBUTION TOWARDS AMERICAN CHURCH LIFE. V. Our Sacraments. By: Louis Nánássy. According to the teaching of the Gospels, our Lord instituted two sacraments for the general use of His followers. One is the Baptism, the other is the Lord’s supper. In the Reformed Church of Hungary Baptism is administered to infants of Christian parents in the early days of their life. It is the sacrament of our grafting into the Body of Christ, which is His Church. The head is Christ, from whom all blessings flow into the members of His Body. The sacrament of Baptism may be minimized or maximized. It is minimized by those who find in Baptism an empty form and is maximized by those who expect more from it than it affords. It is the medium of joining the Church, a sacred covenant between God and us, in which God assures us of the remission of our sins and our regeneration. It is not a magic on one hand and on the other hand it is full of significance and realities. A heavenly seed is planted by it into' our souls and it is left to the baptized person as to how the promises of God may be fulfilled in his life. Primarily, in it is not man who works, but God promises and gives even to infant children who are not capable of understanding its meaning. The mercy of God is above our understanding everywhere, so is Baptism with the infant. Suffice it is to say that it is held in great respect in the Reformed Church of Hungary and is never omitted or delayed until a later period of life, because it is the door which leads us into the Church, into the sources of Christ’s merits and into the fellowship of the members of the Church. The Lord’s supper, or Holy Communion, or Eucharist, or the Sacrament of the Body and Blood of our Lord, is the medium of the nourishment of our souls with the life-giving Christ. It is enough to be born once and to be baptized once to be regenerated for a new life, but it is necessary to receive the Lord’s supper frequently to nourish our souls. There are different theories as to the meaning of this Sacrament. We find those who, in accordance with the early view of Zwingli, are satisfied with the memory of the death of Christ. Others accept the dogma of trans-substantiation
