Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 Ezekből könnyen megítélhetjük, hogy pont azzal, amellyel bárhova vetődve is egységben tarthattuk volna magunkat: az énekes-könyvvel, mennyire megbontódott a magyar református egység. Könnyen megérthetjük, hogy milyen szellemi és liturgiális megosztódottságban találkoznának újra egymással a történelmi Magyarország reformátusai, ha hirtelenében az Ur Isten csodát tenne és újra közös határok közé juttatná őket. Kár volt ennek igy alakulni és nagy szomorúság nekünk azt látni, hogy óhazai testvéreink még jobban megoszlottak, mint mi, amerikai magyar reformátusok. Dr. V. K. ÉPÍTŐ MUNKA. Bibliai leckéink. Karácsony hetében jelent meg iskolás gyermekeink számára szánt, de ifjúsági alakulatainkban is használható bibliai leckéink második évfolyamának az első negyedévi sorozata. A bibliai leckék kiadását felsőbb egyházi hatóságunkkal egyetértőén e sorok rovója készítette elő még 1931-ben. Hazai útja miatt a legelső negyedévi leckéket azonban Daróczy Sándor mckeesporti lelkipásztor irta meg és juttatta el egyházközségeinkhez. A második sorozatot én írtam meg, de a többieket egyéb közegyházi dolgaim miatt Hegyi Sándor cartereti lelkipásztorunk volt szives átvenni és azóta hiven készíteni. Bibliai leckéinknek ezidáig az International Sunday School Lessons szolgáltak vezérfonalul az Elgin-i, 111., David C. Cook Publishing Co. kiadásában megjelenő, de a detroiti Culvert Publishing Co. által készített kettősen illusztrált, a vezérigéket az illusztrált oldalon angolul adó szép, nagy leckelapokon. A nemzetközi vezérfonal kidolgozásában azonban teljes mértékben érvényesülnek Egyházunk hitelvei és nagy gond fordittatik a lecke anyagának a mi speciális körülményeinkhez és szükségeinkhez való alkalmazására. A lecke anyagban imitt-amott a magyar vallásos fogalmaknak megfelelő angol szavakat is adjuk. Ezt azért cselekesszük, hogy gyermekeink angolul is képesek legyenek kifejezést adni hitbeli meggyőződésüknek. Vallásos szókincset ugyanis a vallástanitást mellőző világi iskolák ,nem adnak gyermekeinknek. Érdekes azonban, hogy mind gyermekeink, mind ifjaink csak a szemükkel és értelmükkel jegyzik meg a l^özbeszurt angol kifejezéseket, mert a leckék olvasása közben egyszerűen átugorják őket. A leckéket ugyanis gyermekeinkkel (ahol az ifjak is használják, ott ifjainkkal) olvastatjuk el és úgy füzzük hozzájuk a szükséges magyarázatokat. A részekre osztott leckék olvasására vetekedve jelentkeznek a gyermekek. Pompásan kiolvassák a lecke dátumát. Nagy öntudatossággal olvassák ki a csak nagy kezdőbetűivel kiirt következő mondatot: “Kiadja a Független Amerikai Magyar Református Egyház Közalapja.” Ki tudják olvasni a lecke alapjául megnevezett bibliai helyek rövidítéseit is. Az igy megnevezett bibliai helyek a tanítás előtt felolvastatnak. Némely gyermek magától elhozta a Bibliáját, hogy abból is figyelemmel kisérje a bibliai rész olvasását. A leckék végén a leckefelosztásának megfelelő számú ismétlő és összefoglaló kérdések vannak, amelyre néha meglepő értelmességgel válaszolnak. Végül mindig kettős aranyige zárja be a leckéket. Ezeket könyv nélkül kell megtanulni. E sorok Írója a múlt év utolsó negyedéről megtette és ezután mindig meg szándékozik tenni, hogy egy negyedévi leckeanyag aranyigéit a gyülekezet jelenlétében kérdezi fel a gyermekhadtól. Ami leckénk felmarad, azt a templom tornácába tesszük ki, ahonnan aztán az ifjak vagy a leckékhez gyermekeik utján hozzá nem jutó egyháztagok vallásos olvasmányként veszik magukhoz. Igazi lelki gyönyörűség számunkra, hogy Egyházunk annyira haladt az Anyaszentegyház teljes munkakörének a felölelni tudásában, hogy önmaga nyújthatja az Ige tejét és mézét a maga kicsinyeinek. Egyházunknak és Közalapunknak a neve és fogalma kedvesebb és áldottabb formában nem is találhatna utat gyermekeink és ifjaink szivéhez és gondolatvilágához. Bár előbb rátértünk volna közlapunk egyházépitő munkába állításának erre a módjára is. Még a jó világban. Milyen pompásan és a nehéz idők viharával is dacolóan beidegzitette volna ez a közlapunk segítését híveink áldozatkészségébe! Hála legyen azonban a jó Istennek, hogy egyszer mégis csak mi viselhetünk gondot kicsinyeink lelki eledeléről. A munkába mindig jobban belejövő szerkesztőt: Tiszt. Hegyi Sándor szolgatársunkat, a kiadás anyagi oldalát intéző Bodnár István egyházkerületi főgondnokunkat pedig illesse köszönet. (VK.)
