Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)

1932-12-01 / 12. szám

Volume XI. DECEMBER, 1932. Number 12. Publication Office: Alexander Daróczy 102 Seventh Avenue McKeesport, Pa. Editorial Office: Geo. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, O. Publishedmonthly. — Subscription: $1.00 year. CONTRIBUTING STAFF: MINISTERS OF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-■Class Matter, April 19, 1932, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. VÁRD AZ ORVOST! Kevésszer várt még valamit annyira a világ, mint napjainkban. A legnagyobb föld­rész és a legkisebb ország, a leggazdagabb tőkepénzes és a legszegényebb ember lelkét is szinte kirobbanásig feszíti a várakozás. Ha valaha elégedetlenek voltak az embe­rek az életükkel, a gazdasági, a politikai, az erkölcsi és vallási állapotokkal, akkor ma elégedetlenek. Ha valaha egyetemes volt a szenvedés, gyötrődés és nélkülözés, akkor ma egyetemes. Ha valaha igaz volt a tétel, hogyha egyik tag szenved, vele együtt szenved a másik is, akkor ma igaz. S ha valaha sóvárgott az emberiség nyu­galom, béke és kenyér után, akkor ma só­várog. A még csak pár évvel ezelőtt is gazdag, hatalmas Amerikánk ma ijesztő mértékben zuhan az egyre növekvő sze­génység nélkülözés, nyomorúság mocsará­ba. S ha itt is már nem zörgeti, de két ököllel döngeti ajtónkat ama paizsos fér­fiú, a szükség, vájjon milyen mértékű le­het a nélkülözés a többi országokban? Milyen lehet abban a kicsi országban, amit csúfságra magyar földnek hagytak meg? Tétlenségre kárhoztatott, ölhetett ke­zekkel ülünk és várunk. Mert reménysé­günk még van, ha nem is sok. Várjuk, hogy a nemzetek közötti ellentétek elsi­mulnak. Várjuk, hogy a megrémült és el­rejtőzött tőke előjön rejtekhelyéből, s megindul a gazdasági vérkeringés. Vár­juk, hogy újra megindulnak a gyárak, a gépek s újra munkához fognak a munkára teremtett kezek. És várjuk, hogy újra lesz kenyér, béke és nyugalom. Várjuk mind­ezt egymástól, vagy helyesebben állítólag vezetésre rendelt emberektől, azoktól, akik nyilvánvalókig maguk sem tudnak tenni semmit, vagy nem is akarnak. Testvéreim! így a mi várakozásunk hiábavaló. “Emberekben lehetetlen a mi reménységünk’’. Az egyetemes gondolko­zás csak akkor nem lesz elhibázott, ha Azt várjuk, Aki egyedül tudja megorvosolni ezt a szánalomra méltó, szenvedő világot: a betlehemi Gyermeket, ha egyen-egyen öt tesszük úrrá fölöttünk, hogy igy le­győzhessük a bűnt, amelynek keserű gyü­mölcse mindaz a rossz, amitől most szaba­dulni szeretnénk. A mi megtartásunkra más név nem adatott. Más Orvos rajta kívül nincs. Vagy hiszünk Őbenne és meg­tartatunk, vagy pedig nem hiszünk és el­­kárhozunk. Testvérem! Akit keményen sujtol az élet, akit gond és nélkülözés, a holnap bi­zonytalanságától való rettegés gyötör, ké­szülj hát a szeretet Királyának, a váradal­­mak Beteljesitőjének fogadására. Lelked háborgását lecsendesiti, gondjaidat elosz­latja, sebeidet meggyógyitja, könnyeidet letörli és azt ad tenéked, amit e világ inem adhat: tiszta örömöt és békességet. Halld meg hát az Urnák hajlékába hivó szót és jelenj meg ott minden alkalommal. Ott Vele találkozol, mint találkozott egykor Simeon és Anna. Készülj hát és járulj az Ö asztalához, hogy részesülhess az Ő meg­töretett teste és kiontatott vére bünbocsá­­natot szerző, lelket meggyógyitó, váradal­­makat beteljesitő áldásaiban. Légy Hoz­zá bizalommal, mert Ő szeret, szán és meggyógyít. Hiszen azért jött, hogy el­vegye a világ büineit és bennünket Isten gyermekeivé tegyen. Szeretettel köszönt és kíván mind te­néked, mind szeretteidnek üdvösséges ün­neplést és boldog uj évet a MAGYAR EGYHÁZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom