Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-12-01 / 12. szám
Volume XI. DECEMBER, 1932. Number 12. Publication Office: Alexander Daróczy 102 Seventh Avenue McKeesport, Pa. Editorial Office: Geo. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, O. Publishedmonthly. — Subscription: $1.00 year. CONTRIBUTING STAFF: MINISTERS OF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-■Class Matter, April 19, 1932, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. VÁRD AZ ORVOST! Kevésszer várt még valamit annyira a világ, mint napjainkban. A legnagyobb földrész és a legkisebb ország, a leggazdagabb tőkepénzes és a legszegényebb ember lelkét is szinte kirobbanásig feszíti a várakozás. Ha valaha elégedetlenek voltak az emberek az életükkel, a gazdasági, a politikai, az erkölcsi és vallási állapotokkal, akkor ma elégedetlenek. Ha valaha egyetemes volt a szenvedés, gyötrődés és nélkülözés, akkor ma egyetemes. Ha valaha igaz volt a tétel, hogyha egyik tag szenved, vele együtt szenved a másik is, akkor ma igaz. S ha valaha sóvárgott az emberiség nyugalom, béke és kenyér után, akkor ma sóvárog. A még csak pár évvel ezelőtt is gazdag, hatalmas Amerikánk ma ijesztő mértékben zuhan az egyre növekvő szegénység nélkülözés, nyomorúság mocsarába. S ha itt is már nem zörgeti, de két ököllel döngeti ajtónkat ama paizsos férfiú, a szükség, vájjon milyen mértékű lehet a nélkülözés a többi országokban? Milyen lehet abban a kicsi országban, amit csúfságra magyar földnek hagytak meg? Tétlenségre kárhoztatott, ölhetett kezekkel ülünk és várunk. Mert reménységünk még van, ha nem is sok. Várjuk, hogy a nemzetek közötti ellentétek elsimulnak. Várjuk, hogy a megrémült és elrejtőzött tőke előjön rejtekhelyéből, s megindul a gazdasági vérkeringés. Várjuk, hogy újra megindulnak a gyárak, a gépek s újra munkához fognak a munkára teremtett kezek. És várjuk, hogy újra lesz kenyér, béke és nyugalom. Várjuk mindezt egymástól, vagy helyesebben állítólag vezetésre rendelt emberektől, azoktól, akik nyilvánvalókig maguk sem tudnak tenni semmit, vagy nem is akarnak. Testvéreim! így a mi várakozásunk hiábavaló. “Emberekben lehetetlen a mi reménységünk’’. Az egyetemes gondolkozás csak akkor nem lesz elhibázott, ha Azt várjuk, Aki egyedül tudja megorvosolni ezt a szánalomra méltó, szenvedő világot: a betlehemi Gyermeket, ha egyen-egyen öt tesszük úrrá fölöttünk, hogy igy legyőzhessük a bűnt, amelynek keserű gyümölcse mindaz a rossz, amitől most szabadulni szeretnénk. A mi megtartásunkra más név nem adatott. Más Orvos rajta kívül nincs. Vagy hiszünk Őbenne és megtartatunk, vagy pedig nem hiszünk és elkárhozunk. Testvérem! Akit keményen sujtol az élet, akit gond és nélkülözés, a holnap bizonytalanságától való rettegés gyötör, készülj hát a szeretet Királyának, a váradalmak Beteljesitőjének fogadására. Lelked háborgását lecsendesiti, gondjaidat eloszlatja, sebeidet meggyógyitja, könnyeidet letörli és azt ad tenéked, amit e világ inem adhat: tiszta örömöt és békességet. Halld meg hát az Urnák hajlékába hivó szót és jelenj meg ott minden alkalommal. Ott Vele találkozol, mint találkozott egykor Simeon és Anna. Készülj hát és járulj az Ö asztalához, hogy részesülhess az Ő megtöretett teste és kiontatott vére bünbocsánatot szerző, lelket meggyógyitó, váradalmakat beteljesitő áldásaiban. Légy Hozzá bizalommal, mert Ő szeret, szán és meggyógyít. Hiszen azért jött, hogy elvegye a világ büineit és bennünket Isten gyermekeivé tegyen. Szeretettel köszönt és kíván mind tenéked, mind szeretteidnek üdvösséges ünneplést és boldog uj évet a MAGYAR EGYHÁZ.