Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-05-01 / 5. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ pillanatig sem titkoljuk azt a szándékunkat, miszerint a youngstowni szerény példa közlésével azt a magasabb célt kívánjuk szolgálni, hogy Független Egyházunk összes egyházközségei igyekezzenek ezt a rendszert úgy saját gyülekezeti, mint egyetemes egyházi érdekből minél előbb bevezetni. Bennüket, mint a földkerekség első és egyetlen magyar református “szabad egyházi” alakulatát az Óceán mindkét partján élénken vizsgáló szemek figyelnek : meg tudunk-e állani hitünkben szabadságunkban és függetlenségünkben most, midőn “az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög”!? Ne mulasszunk el tehát egyetlen módot és alkalmat sem annak újabb és újabb megbizonyitására, hogy a mi magyar fajtánk és református népünk teljes keresztyéni érettséggel bír és áldozatos lélekkel tud a legnehezebb időkben is megállani Egyháza fenntartásában. A minden kívülről jövő segélyezéstől független, szabad és önnfenntartó, Amerikai Magyar Református Egyház gondolatának a legmegpróbálóbb idők gyakorlatában is diadalmaskodni kell. Előre Krisztus jó vitézei! Egyházunkért, fajtánk becsületéért, mert “a teremtett világ sóvárogva vár...” és “mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” (Róm. VIII. 18.) Borsy-Kerekes György, Öreg embernek csakugyan nem volna már semmi feladata a világban? Egy 77 éves öreg milliomos, Eastman, öngyilkosságot követett el, mert úgy érezte, hogy dolgát elvégezte és nincs értelme annak, hogy tovább éljen. Vájjon megakadt-é valaha is az öreg milliomos szeme a 71-ik zsoltárnak emez igéin: “Óh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, óh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek és minden következendőnek a te nagy tetteidet?” Jó lett volna, ha olvasta és szivre vette volna. Láthatta volna belőle, hogy Isten üdv-munkásságában feladata, rendeltetése van a késő vénségre jutott őszhaju öregeknek is. Az, hogy bizonyságtevők legyenek az újabb nemzedékek előtt az Isten gondviselő erejéről, szeretetéről és bölcseségéről. Milyen szépek az ősz fejek az Ur gyülekezetében! Luxus börtönt építettek és rendeztek be New Yorkban megtévedt nők számára. Az otthonos, kényelmes berendezéssel a javitás célját akarják szolgálni. Kérdés, elérik-é. Amit az Isten ügyének támogatásától megvon a társadalom, azt sokszorosan kell kiadni a jóra nevelés ilyen helyeinek és eszközeinek a fentartására. VAKOLÓ KANÁLLAL A FALAKON VINCZE KAROLY ROVATA MIT MOND KÁLVIN JÁNOS? I. Az EgyházróL 1. Kálvin János tanitása szerint az Egyház Istennek kegyelmi eszköze. Azaz olyan eszköz, amelyet Isten a mi gyengeségünkhöz való kegyelmes alkalmazkodásból azért adott nékünk, hogy az Ő kegyelmének elnyerésében az által is segittessünk. Az Anyaszentegyház a maga rendjével és Istentől rendelt szolgáival együtt azt a kegyelmi eszközt alkotja, amelyre a többi kegyelmi eszközöknek, elsősorban az Igének és a szentségeknek a sáfársága bízatott. Ezért szól Kálvin János elsősorban, az Egyházról nagy hittani müvének (A keresztyén vallás rendszere Forditották: Ceglédi Sándor és Rábold Gusztáv) negyedik könyvében, amelyben “azokról a külső gyámolitó eszközökről” tanit, “melyekkel Isten minket Krisztus társaságába hiv és abban megtart.” (Idézett mü, 2-ik kötet, 293-ik old.) “Kezdem pedig az Egyházzal — mondja — melynek kebelébe akarja Isten gyűjteni fiait.” (u. o. 294-ik old.) 2. Kálvin János az igazi Egyházhoz való tartozást nélkülözhetetlennek tartja az üdvösségre. Semmi rokonszenve nincs azok számára és semmi közössége nincsen azokkal, akik az Egyházhoz való tartozás, a gyülekezeti istenimádás gyakorlása és a sákrámentomokkal való élés nélkül igénylik a keresztyén, hozzá még a jó keresztyén nevezetet. Az isteni akarat és elrendezés szerinte az, “hogy akiknek Isten atyjuk, azoknak az Egyház legyen, anyjuk.” (u. o. 296.) “Már az “anya” szóból is megtanulhatjuk — mondja ismét — hogy mily hasznos és mennyire szükséges ránk nézve ennek megismerése, mivel nincsen, más ut az életre, mint az, ha ez az anya hordoz bennünket méhében, ha ez hoz a világra, ha ez táplál bennünket emlőin, szóval ha ez őriz és oltalmaz bennünket, mindaddig, amig csak halandó 'testünket levetkezve hasonlók nem leszünk az angyalokhoz.” (199.) Tekintve azt, hogy az angyali tökéletességet csak azután érhetjük el, amikor halandó testünket levetkeztük, az Egyházhoz való tartozás szükségessége földi életünk egész tartamára fennáll. “Mert nem is engedi a mi gyengeségünk azt, hogy ezt az iskolát odahagyjuk, amig mint tanítványok egész életünket abban el nem töltöttük”.
