Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)

1932-05-01 / 5. szám

Volume XI. MAY, 1932. Number 5. Publication Office: Alexander Daróczy 102 Seventh Avenue McKeesport, Pa. Published monthly. — Subscription: $1.00 year. Editorial Office: Geo. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, O. CONTRIBUTING STAFF: MINISTERS OF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-■Class Matter, April 19, 1932, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. NEHÁNY SZÓ KÖZALAPUNKRÓL. — Minden jó magyar református testvér figyelmébe. — Istennek jóvoltából újra elérkeztünk ahoz az időponthoz, midőn Egyházi Köz­alapunkra szolgáló gyűjtésünket végezni szoktuk. Azt hiszem egészen fölösleges volna itt magyaráznom híveink előtt, hogy mi is az a Közalap s hogyan sáfárkodik azzal a kevéssel, mely rendelkezésére áll. Tudják azt a mi testvéreink nagyon jól már évek óta. Tudják, hogy nekünk, füg­getlen amerikai magyar reformátusoknak, ez az egyetlen közös anyagi erőforrásunk, melyből Egyházunk építő mukáját szol­gáljuk. A Közalap nem rendelkezett s ma sem rendelkezik milliókkal, sőt ezresekkel sem, de hálát kell adnunk Istennek azért a ke­vésért is, melyet erre a nemes célra idáig évenkint összegyűjtenünk sikerült. Megelégednünk azonban nem szabad az eddigi kevéssel, mert Isten többet kí­ván tőlünk. Ö azt akarja, hogy épen ezekben a nehéz időkben menjünk oda a segitö szeretett boldog vigasztalásával, ahol arra legnagyobb szükség van. A mi nagy ügyünknek anyagiak miatt megakadni most sem lehet és nem szabad. Szükség, égető szükség van arra, hogy minden erőnket összpontosítsuk s egymás terhét igyekezzünk elhordozni. Itt a meg­próbáló idő arra, hogy hitünkről ne csak szóval, de cselekedettel is bizonyságot te­gyünk. mert ha tudnánk segíteni azokat, akiket segíteni kötelességünk és még sem tesszük azt, bizony nem sokkal vagyunk különbek a pogányoknál. Félre tehát az önzés>el, a kapzsisággal, mert azok ellen­ségei Isten nagy ügyének. Ezek helyébe kell tennünk az önfeláldozást, az egymás­nak és egymásért való boldog szolgála­tot : így bizonyítván be azt, hogy mi való­ban Isten gyermekei vagyunk. Közalapunk, mint neve is mutatja, a köz szolgálatában áll s bár kevéssel ren­delkezett, mégis ebben a' nehéz eszten­dőben vállalta a Vasárnapi Iskolai és Ifjú­sági Leckék kiadását. Nagy dolog ez, Testvéreim, hogy már ebben sem szoru­lunk másokra. Nekünk ezt a munkát még nagy áldozatok árán sem szabad abba­hagynunk. Folytatnunk kell, mert mi gyer­mekeinket és ifjainkat a mi hitünkben akarjuk megtartani. Ezen kivül sok munka vár még a Közalapra. Az aratásra váró gabona bi­zony sok, de az arató kevés. Kérjük az aratás Urát, hogy küldjön adakozó mun­kásokat, mig nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, mikor már nem munkálkod­hatunk. Közalapunk egy munkás az Ur szel­lőjében. Ott dolgozik, ahol arra legna­gyobb szükség van. Istennek szent ügyé­ért, Magyar Református Sionunkért, te éretted, érettem, kedves mindnyájunkért. Mint testvér szólok most hozzátok, magyar református hívek, Egyházunk tag­jai! És kérdezlek: ott voltál-e minden esz­tendőben a Közalap adakozói között s ott leszel-e most? Mert ott kell lenned, így kívánja ezt tőled Istened, Egyházad, üdvösséged. Segitsd Közalapunkat, hogy minél nagyobb arányú munkát tudjon ki­fejteni. Riadót fújtak a te számodra is, ébredned kell a közös munka végzésére. Ha tallérod, ha filléred van: boldog vagy és boldog leszesz, ha adsz. Magadnak is adsz általa. Ne legyen egyetlen gyüleke­zet, ne legyen egyetlen egyháztag sem, aki megfeledkezik erről a szent kötelezett­ségéről. Atyafiságos szeretettel Bodnár István, kerületi főgondnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom