Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ tatni, ha elfeledkezem a legnagyobb tudomány­ról és tanítóról, Jézus Krisztusról, aki az élet művészetére tanít meg. Igazán okos és életrevaló ember csak akkor lehet belőlem, ha erről sem feledkezem el! Ezért kell el­kezdenem lelkem építését fiatalon! Az sem igaz, hogy igy mindig csak szo­­mtorkodni fogok. A református keresztyénség tanít csak meg igazán örülni. Ez természe­tes is. Csak testileg, lelkileg egészséges ember lehet mindig jó kedvű s tudja kiélvezni az élet igazi örömeit. Éppen ezért kezdem el lelkem nevelését is fiatalon, mert örvendező, boldog fiatalságot és felnőtt életet akarok! Dolgozni is csak igy tudok igazán! Aki nem jó lélekkel dolgozik annak a munka csak robot, amelyet elkényszeredve húznia kell. Nekem öröm a munka is. Ezt is kedvvel végezem s éppenezért becsületesebben és job­ban el tudom végezni, mint az, aki csak szükséges rosszat lát benne. Igazi dolgos ember akarok lenni, ezért kezdem el lelkem nevelését már most! A jó Isten is igy akarja! Nem azért teremtett, hogy elprédáljam fiatalságomat, te­hetségemet, hogy Tékozló Fiú legyek, hanem azért, hogy felhasználjam mindezt örvendező szívvel az Ö dicsőségére. Fiatalságom minden örömét a jó Istentől kaptam, természetes, hogy már most el kell kezdenem szolgálni az Ö szent nevének dicsőségét. Ezért kezdek lelkem építéséhez már most!... Kedves Barátom! Talán már nagyon is belemelegedtem a beszélgetésbe, pedig meg vagyok róla győződve, hogy mindezeket Te éppen olyan tudod s vallód mint én. No de éppen azért mostani levélírásom be is fejezem. A jó Isten áldása mindannyiótokkal. — Cselekedje, hogy elkezdett Ifjúsági Munkánk hétről hétre erősödjék és növekedjék az Ő dicsőségére. A viszontirásig is szeretettel ölel, Magyar Laci. 6. Magyar Laci levelének megbeszélése, a felmerülő kérdések megtárgyalása. 7. A 283-ik dicséret megtanulása. “Nem hagyjuk el a bibliát.. 8. A megelőző gyűlés jegyzőkönyvének hi­telesítése. Tisztviselők jelentései... Eset­leges indítványok. 9. Uj tagok felvétele. 10. Magyar nótázás és valamilyen szórakoz­tató játék. (Szavalat, ének, zene számok itt illesztendők be a programmba!) MIÉRT MAGYARUL? 1. XXIII-ik zsoltár első verse. 2. Ima. 3. Bibliaolvasás. Mát. 5:13—20. 4. Elismétlendők az elmúlt hetekben meg­tanult énekek. 5. Eszti: Hova sietsz úgy Juliska? Talán party lesz valahol? Julis: Nem Esztike! Még annál is jobb valami lesz ... Eszti: Ugyan micsoda? Erre magam is kiváncsi vagyok? Julis: Ifjúsági körünk tart újra össze­jövetelt pontosan 3 órakor. Eszti: Szegény Julis! S te még azt mon­dod, hogy ez jobb mint egy party... Hiszen ott csak unatkozni lehet... ! Julis: Azt csak te gondolod, meg azok, akik sohasem voltak közöttünk. Pedig nem mi, hanem ti vagytok ám azzal az örökös sajnálkozással unalmas népség...! Mi ma is olyan érdekes dologról fogunk vitatkozni. Eszti: Ugyan miről. Julis: Arról, hogy miért is tartjuk mi a mi összejöveteleinket magyarul? Eszti: No már erre én is kiváncsi vagyok. Nem mondanál róla nekem is valamit? Julis: Szivesen, de csak akkor ha velem tartasz. Tudod nincs már időm a megállásra. Nem akarok elkésni. Nálunk három óra min­dig három óra és nem1 fél négy... Eszti: Ugyan eredj már azzal a nagy pontossággal. Inkább veled tartok, hadd hallom: miért is használjátok ti mindig a magyar nyelvet. Julis: Ez pedig igen egyszerű dolog. Szükségünk van rá! Eszti: Ugyan hol? Mikor? Julis: Szükségünk van a magyar nyelvre először is a családban...! Ne felejtsd el, hogy a te édesapád is csak töri az angol nyelvet. Édesanyád meg különösen alig tud beszélni angolul... Az is természetes, hogy ők már nem is fogják megtanulni az angolt kifogástalanul soha... Nézd csak Eszti, még az édesanyáddal se tudnál beszélni, ha nem tanultál volna meg magyarul soha... Eszti: Ebben talán igazad van Juliska... De én úgy sem sokat beszélek otthon... Julis: Meg azután emlékezz csak a múlt­kori esetre is, amikor éppen nálatok voltam. A kistestvéred akkor volt olyan beteg. Már mindenki attól félt, hogy meghal... Lázál­mában hivta az édesanyádat. Valamit kért tőle, valamit mondott neki... Mond csak nem borzasztó lett volna, ha nem tudott volna magyarul? Ott kínlódott volna sze­gényke s édesanyád nem érthette volna meg. Eszti: Bizony borzasztó lett volna. Hála a jó Istennek, hogy Ilonka olyan szépen beszél magyarul... Julis: Azután a templomban is szükség van a mi magyar nyelvünkre. A mi temp­lomunkban magyarul prédikál a tiszteletes ur. Milyen szégyen lenne, ha mi már meg sem értenők miről van szó... — 42 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom