Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ Szabó László: Vándor sirály. A franklini költő-papnak csak nem régiben megjelent s irodalmi körökben nagy sikert aratott Hun Királya után, újabb verses könyve hagyta el a sajtót a budapesti Genius kiadásban. A kötet kétségtelenül legjobb alkotása a szerzőnek. Egyenesen megdöbbentő erejű költeményeket olvastunk benne. Egyik jellegzetesen amerikai magyar fájdalmat zokogó versét szépirodalmi rovatunkban adjuk Ízelítőül. A költő és uj könyvének ismertetésére nagyob teret szánunk s a Magyar Egyház februári számában térünk arra vissza. Kálvinista Szemle. A Sebestyén Jenő dr., budapesti theologia akadémiai tanár avatott szerkesztésében megjelenő Kálvinista Szemle, ez évi első számában bejelenti, hogy a heti lap kiadásában változás állott be, amennyiben azt a tőkeerős Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság vette át. A hitvallásos elvek mellett szerkesztett laptárs életében beállott örvendetes változást amidőn jelentjük, egyben reméljük, hogy a tartalomban is megbővülő lap a jövőben is fokozattan fog igyekezni arra, hogy az amerikai magyar református helyzetről objektiv és tiszta képet adjon olvasóinak. Mert a magyar református közvélemény ebben a kérdésben még mindig nem lát tisztán. Böszörményi M. István: Jubileumi Emlékkönyv. A bridgeporti (State Street) egyik egyházközség, mely jó darabig ingadozva, elég későn csatlakozott a Reformed Churchhöz, fennállásának 25. évfordulója alkalmával jubileumi évkönyvet adott ki. A kiadványt Böszörményi M. István lelkész jelzi, mint összeállító, de alighanem az egyházközség régebbi lelkésze, Komjáthy Ernő irta. Nem igen szoktunk a hasonló kiadványokról megemlékezni mert azokban rendesen egyébb sincs mint független-ellenes, propagandaszerü önigazolni-akarás. Ebben is van, az igaz. A hiba azonban nem ebben van, hanem abban, hogy a csatlakozási időkről emlékezve az egyik közlemény írója azzal akarja bölcsességnek fogadtatni el tétovázásukat, hogy akkor nem volt független irányzat. Eltekintve attól, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét, mert igenis volt s ezt az illető egyház lelkésze nagyon is jól tudja: még ha nem lett volna is, — a bridgeporti egyházközség és annak érdemes lelkésze, miért nem csinálták azt meg ők maguk? Van egy magyar szólás-mondás a gesztenyéről s arról, aki ölhetett kezekkel várja, mig azt valaki a tüzből kikaparja ... Ezt a szólásmondást gondoltuk magunkban akkor, midőn a könyvben nemes egyszerűséggel “hazaffy”-nak láttuk gúnyolva azokat, akik nem hajlandók egyedül üdvözítőnek tartani azt a felfogást, mely évi 60—70 ezer dollár ellenében propagálja a magyarországi Egyháznál magasabbrendünek a Reformed Churchöt. És teszi ezt akkor, midőn nehány lappal előbb bevallotta, hogy a bridgeporti egyházközség is azok között a szerencsések között volt, akik létezésüket hosszú időn át a Magyarországi Református Egyháznak köszönhették. Tempora mutantur et nos non mutamur in illis? Hálátlanság: ember a neved. “Magyarország számíthat Olaszország barátságára. El kell ismernünk, hogy a trianoni szerződés területi rendelkezései túlságosan elevenbe vágtak. Magyarország a Duna medencéjében igen fontos történeti missziót töltött be. A magyar nemzet, mely lángoló hazafisággal van eltelve s mely tudatában van békebeli hatalmas munkaerejének, jobb sorsot érdemel.” Mussolini. “A veszedelem érzése, amely minden pillanatban háborút támaszthat Közép-Európában, késztetett arra, hogy magamévá tegyem a szétdarabolt Magyarország ügyét. Az összes szerződések között, amelyek a világ háborút követték, a trianoni szerződés a legmenthetetlenebb. Gennyedő sebet hagyott Európa szivében, mely nem fog begyógyulni, mig a létező igazságtalanságoknak véget nem vetnek. A békeszerződéseket nem teremtették szentnek és sérthetetlennek. Tiz év tapasztalata mutatja, hogy a megcsonkitott Magyarország határainak kiigazítása parancsoló szükségesség.” Rothermere. — 24 —
