Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ zetben van ahoz, hogy a magyar hazafiasság szent szolgálatát végezze, mint az óhazai. Magyarország feltámadásának ügye egyre inkább kezd amerikai kérdés lenni. Az amerikai magyar sajtó előtt olyan lehetőségek állanak ma, mint amilyenek sohasem állottak. Ugyszólva minden nap egy alkalom! Múlt hónapban ünnepelte meg az ország társadalma a szabadságharc diadalmas végződésének 150 éves jubileumát. A yorktowni fényes hazafias ünnepségek páratlan érdeklődést váltottak ki az egész ország gondolkozásában. Franciaország részéről ott volt Petain generális. Anglia részéről Cornwallis generális egyik leszármazottja. Ki volt ott magyar részről? Ki volt ott, hogy emlékeztesse Amerika hazafias társadalmát arra, hogy hős magyar vitézek sok százai harcolták végig az amerikai nemzet szabadságharcát? Kérdjük az újságíró urakat, hogy magyar részről ki volt ott? Kérdjük, hogy hogy történhetett meg az a halálos bűnnek látszó mulasztás, hogy az amerikai magyarság lemaradt erről a nagy és magyar vonatkozásokban annyira gazdag ünnepségről? Kit terhel a felelőség azért, hogy egy ilyen mérhetetlen becsű alkalom tökéletesen kárba veszett? Hogyan védték a szerkesztő urak görcsösen a magyar nyelvet, a magyar erkölcsöket, a magyar szokásokat és hagyományokat a yorktowni csata 150. évfordulóján? Csapnivalóan védték! Amikor nemrégiben Amerikába érkezett Franciaország miniszterelnöke, Mr. Laval, vájjon milyen hatást tett volna rá az, ha egy százezer (legalább százezer!) amerikai magyar aláírással ellátott memorandumot nyomtak volna a kezébe mondjuk az amerikai magyar sajtó képviselői? Vájjon Hoover elnökre, vagy Borah szenátorra, vagy Shipstead szenátorra, s a gonosz békepaktumok ellenségeire milyen hatással lett volna? Valószinüleg döbbenetesen felvillanyozó hatással lett volna, csakhogy ez a döbbenetesen felvillanyozó hatás elmaradt, tisztelt amerikai magyar újságíró urak éspedig az önök hibájából maradt az el! Mikor e sorokat Írjuk, Washingtonban időzik Signor Grandi, Olaszország külügyminisztere. E sorok írása előtt pontosan 24 órával együtt vacsorázott Stimpson úrral, az Egyesült államok külügyminiszterével és Borah szenátorral a nagy amerikai revizionista államférfiuval. Mi az oka annak, hogy e történelmi fontosságú és magyar szempontból mérhetetlen jelentőségű alkalomra senki sem gondolt és senki nem tett semmit avégre, -hogy -ebből származhasson valami magyar jó? Mi az oka ennek, amerikai magyar újságíró urak? December 6-án lesz pontosan 80 éve annak, hogy Kossuth Lajos Amerika földére tette lábát. Ezen a napon egy nagy látomás égi ereje kellene hogy megfogja minden amerikai magyar szivét. Kellene hogy lássák a magyar szemek, hogy a nagy magyar apostol leszál new yorki szobrának drága talpazatáról, s megszólal, amint régen megszólalt, s Amerika magyar -népével harcbaszáll, uj szabadságharcba, régi Magyarországért. Sajnos nem igen látjuk semmi jelét annak, hogy ez a csoda megtörténik. Az amerikai -magyar sajtót ez a nagy magyar alkalom is aludva találta. Valóban elképped az ember akkor, amikor ezekre a dolgokra gondol és aztán olvas amerikai magyar újságíró tolla alól kikerült jeremiádákat az omladozó végvárról. Hát hogyne omladoznának a sajtó végvárak, amikor szerkesztőik és Íróik mindenről Írnak a nagy világon, csak épen -arról nem amiről kellene hogy Írjanak. Hogyne omladoznának, amikor az amerikai magyar sajtó nagy általánosságban abból áll, hogy kiad magából egy csomó nyomtatott papirt, amelyiken alig van valami, amit érdemes haszonnal elolvasni, de vajmi sok van, aminek az elolvasása egyenesen káros, mert vagy erkölcstelen, vagy léha, vagy mételyező hatású. 6
