Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ hazánknak nyelvét, kultúráját, legyünk összekötő kapcsok a magyar és az amerikai kultúra között. Azokkal pedig, mert fájdalom ilyenek is vannak, kik magyar nyelven szépen beszélve képesek arra, hogy a magyarságnak nagy és eszményi céljaival szembefordulva, annak megrontására törekszenek, szakítsunk meg mindennemű összeköttetést, mert aki levetve Istentől nyert diadalmas küldetésének bélyegét önérdekért képes áruló l^nni, azt többé magyarnak el nem ismerhetjük. Adja a kegyelemnek Istene, hogy ezek is magukra eszmélve meglássák honnét estek ki és úgy tegyék jóvá irtózatos vétkölcet, hogy önzetlen harcosai, apostolai lehessenek a krisztusi és a magyar gondolatnak. S mikor teljes erővel dolgozunk : imádkozzunk ezért is. “Azt mondják, hogy gondoskodtak a kisebbségek védelméről. Máris kitűnt, hogyan védelmezik a kisebbségeket: úgy, hogy az oláhok tüzzel-vassal irtják a magyar nyelvet és terjesztik helyébe a románt. Mióta az oláhok bevonultak az országba, napirenden vannak a zaklató vallási és faji üldözések.” Viscount Bryce. “Magyarországnak a trianoni szerződés szerinti határai teljesen lehetetlenek. Soha ilyen határokat nem láttunk a világon.” Captain Eliot. “Minden igazságszerető embernek Magyarország védelmére kell sietnie,” Sir Jean Hamilton. “Tekintet nélkül arra, vájjon elméletileg indokolt-e az erdélyi terület átengedése vagy nem, több mint két millió nyugati műveltségű és erkölcsű egyént helyez egy félig keleti erkölcsű és műveltségű nép uralma alá. A Balkán-fertőt kiterjeszti egy országra, mely eddig mentes volt tőle. A helyzet szakasztott ugyanaz, mintha az Egyesült Államok délnyugati vidékét részben Mexikóhoz csatolnák s több millió amerikait arra kényszerítenének, hogy ezen utóbbi államban kifejlődött kormányforma alatt éljen.” Az amerikai unitárius egyházi bizottság jelentéséből. COMMENTATOR: “A SZEMMEL LÁTHATÓ JÓTÉTEL.” A világ minden tájáról befutó református és nem református egyházi lapokat, utóbbi időben, nagyon érdemes átnézegetni. Nehány évvel ezelőtt még nem igen érte meg a fáradságot. Most már kezdi megérni. Pár év előtt ugyanis még annyi szép semmit-mondás volt bennük, hogy azt a semmit az ember magától és saját magából is bátran kitermelhette, ha éppen akarta. A helyzet most már változni kezd. A köd, ami még nem is olyan nagyon régen — különösen amerikai magyar református vonatkozásban — általánosan terjengett a lapok hasábjain, ma már nem olyan általános. Úgy értjük, hogy ma már nem igen lehet “ex chatedra” kijelentéseket tenni azoknak a tiszteletreméltó egyházi és világi személyiségeknek, akik veszik maguknak a fáradságot arra, hogy pár napon, heten vagy olykor 1—2 hónapon át megmissziózzák itteni gyülekezeteinket. Legalább is nem lehet ma már anélkül, hogy ne akadjon valaki, aki vétót mondjon a kinyilatkoztatásszerűen elhangzott propaganda szólamokul. Egy ilyen kinyilatkoztatás formán megirt levél s az azt követő vétóról óhajtunk most e helyen emlékezést tenni. A történet az, hogy Uray Sándor debreceni lelkész, aki igen nagv előszeretettel használja a népünk előtt alaposan misztikus hangzású “moderátor” cimet s aki legutóbb a Lelkészegyesület nevű itteni testület meghivására s a gyülekezetek költségén Amerikában járt a Reformed Church kebelébe tartozó .s az azokkal rokonszenvező gyülekezetek bemissziózása céljából: clevelandi kelettel egy levelet irt a Drebreceni Protestáns Lapba. Abban a levélben, mint azt alább egész terjedelmében közöljük, állít bizonyos dolgokat. Bizonyos dolgokat, — 14
