Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-10-01 / 10. szám
18 MAGYAR MOSOLYGÁS A Jeanne D’Arc-ügy újabb fejleményei. Tekintettel arra a széles körű érdeklődésre, melyet a Magyar Egyház szeptemberi számában “A mi saját külön Jeanne D’Arcunkról” címen közölt ecclesiastico-psychopathologico fejtegetésünk különösen Reformed és Presbyterian Churchbeli körökben keltett, ujságirói kötelességünknek tartjuk, hogy az Illető Hölgy újabb vitézi tetteiről rovatcknünkhöz s a “Nagyasszonyhoz” illő komolysággal időről-időre beszámoljunk. Nem merjük magunknak venni egyelőre a bátorságot ahoz, hogy saját fogalmazványunkban méltassuk e dicső teljesítményeket, hanem egy nálunk sokkal. hivatottabb s az óhazai óvódás gyermek értelmi nívóját is csaknem felülmúló képességekkel rendelkező presbiteriánus preachert kértünk fel e munka ellátására. E kiváló egyén, ki névtelen kiván maradni, az újabb csodatettekről alábbi drámai lendületit sorokban számol be: Újítás a templomi díszítések terén. Az Illető Hölgy magyarországi utján a legnagyobb megbotránkozással látta, hogy ott egyetlen olyan templom sincs, melynek falán az ő saját arcképe s dicsőséges élete egyes nagy jeleneteit ábrázoló képek díszelegnének. Az elmaradott magyarországi egyházi vezetők megszégyenítése és rendre oktatása céljából tehát azonnal intézkedett, hogy legalább a hírhedt ohioi presbiteriánus egyház legyen példamutató ebben a tekintetben. Azonnal utasitotta tehát az egyház kiszolgálóját, kihez orleansi jellegének visszanyerése előtt a hitvesi kötelékek természetes szálai fűzték, hogy a Nagyképü Újságban megjelent s őt a Krisztus születése előtti 16872 évből származó szittya díszruhában ábrázoló fénykép haladéktalanul kiszögeztessék nevezett hírhedt templom falára. Ez annak rendje és módja szerint, a hívek himnuszként hangzó általános mormogása közben meg is történt. — Érdekes itt megemlíteni, hogy a templomot látogató óhazai egyházi vendégek még ennek láttára sem mutattak különösebb meghatottságot, sőt mintha egyik másik gyanúsan mosolygott volna is e nagy jelentőségű történelmi újításon. Eme bűnös nemtörődömség méltó megbüntetésére, az Illető Hölgy bizonyára rövidesen megfogja tenni a sasszélépéseket. Fejedelmi ajándék. Az Illető Hölgy magyarországi utján sem feledkezett meg szerető egyházáról. Ahelyett azonban, hogy elkoptatott szokásként valami pénzbe is kerülő ajándékot vett volna számukra, akik távolléte alatt újabb adósságokba verték magukat miatta, valami- névjegy tartó edényt — amit ő maga is ajándékba kapott — adott nekik állandó tisztogatás céljára. Azzal a kikötéssel azonban, hogy ha netalán a közel jövőben a gyülekezetnek búcsút mondana az Illető Hölgy (vagy viszont!), akkor az edényt viszi magával, mert arra másütt is szüksége lesz. Addig azonban tisztogathatják. Hir szerint a Csalafinta Katalin nevű nőegylet állandó diszőrséget állít az edény mellé, hogy valami Ízléstelen légy névjegy leadás céljából rá ne szállhasson. Az a tény, hogy a kölcsön-edényt az Urasztalára állították, némely ósdi go-ndolkodásu református ember előtt megütközést keltett ugyan, de a nagy többség már szokva van hozzá, hogy az Illető Hölgy egyházában korszak-alkotó dolgok történnek. Külön mérték. Mivel kétségtelen dolog, hogy az Illető Hölgyet nem lehet azzal a mértékkel mérni, amivel más közönséges halandó asszony személyt, az amerikai hetilapok külön hossz, — súly, — és ürmértékekkel látták cl az Illető Hölgy viselt dolgainak felírására büntetett tudósitóikat. Nem és nem. New Brunswickról jelenti tudósítónk: A presbiteriánus gyülekezetek küldöttei itt tartották most konferenciájukat. — Megjelent azon az Illető Hölgy is. Feltűnt ugyan, hogy oda őt senki sem hívta, de ha már egyszer ott volt, hát nem lehetett rajta segíteni. Egy angol miszter aztán neki durálta magát s azt mondta a magyar misztereknek, hogy hallgassák meg az Illető Hölgy beszédét. De a magyar miszterek azt mondták, hogy: nem. De ez még semmi! Amikor az Illető Hölgy ezt megtudta, akkor ő fogta meg a dolog vastagabb végét s most már ő mondotta nagy betűvel, hogy: NEM. így bánt ki a miszterekkel. Most aztán azok egész életükön keresztül sajnálhatják, hogy nem hallhatták meg az Illető Hölgyet, aki a száz esztendős lőcsei kalendáriumból hozta nekik a legfrissebb hireket. Újabb csoda. Lancasterből jelenti tudósítónk: Itt legutóbb egy lelkészi értekezlet folyt le. És azon nem jelent meg az Illető Hölgy. Hosszú szakállu izraelita bölcsek most azon törik a fejüket, hogy ez a csoda hogyan eshetett meg? Beavatottak szerint ez még semmi. Úgy tudják ugyanis, hogy legközelebb a római pápa fog egy nagy ebédet adni, de az Illető Hölgy oda sem fog elmenni. Nem. Dacára annak, hogy oda sem hívják. Mert ő már ilyen. John Dark.
