Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-09-01 / 9. szám

29 vesz magához testi eledelt, mert bűn­bánó lelke teljesen azzal a gondolattal van eltelve, hogy nemsokára a mennyei kenyeret kapja és elfelejti a földi ételt: nem látunk benne semmi kárhoztatni valót, sőt szerintünk az úri szent va­csora iránti tisztelet nyilatkozik meg az ilyen böjtölésben. A magán kehely használatáról már más alkalommal elmondottuk véleményün­ket. Ez is modern ujitás, amiről a ke­­resztyénség hosszú századokon keresztül semmit sem tudott. Külföldi tartózko­dásom idején nekem is volt alkalmam magánkelyhes úrvacsorában részesülni, de soha sem éreztem ilyenkor az úri szent vacsorának azt a felemelő komolyságát és méltóságát, amit annak a közös ke­hely használata kölcsönöz. Az úri szent vacsora sákramentuma nemcsak a Krisz­tussal, hanem a felebarátainkkal való lelki közösség szertartása is, azért valódi célját szerintem csak akkor éri el, hogyha mindannyian, akik az Ur asztalánál meg­jelenünk, egy kenyérből eszünk és egy pohárból iszunk. Jól ismerem a közös kehely használata ellen felhozott kifo­gást, de mint már irtam róla, a ragályos betegségtől való félelem mumusát nem látom fentforogni akkor, mikor tudtom­mal egy magyar református lelkész sem — akik pedig legutoljára élnek a sákra­­mentummal — kapott tőle nyavalyát. Arról sem hallottam, hogy valamelyik görög katholikus, görög keleti vagy an­glikán pap azért pusztult volna el idő előtt, mert a megszentelés után fent­­maradt elemeket a szertartás végén el­fogyasztották. Arról is megemlékeztünk ebben a rovatban, hogy az Úrvacsora milyen ér­telemben nevezhető bibliai és reformátori felfogás szerint áldozatnak. Nem üresen közeledünk az Ur asztalához, hanem Pál apostol intése szerint a Krisztus egyetlen és tökéletés áldozatáért testün­ket szánjuk oda az Istennek élő, szent és kedves áldozatul. Áldozatul visszük Neki hálaadó imánkat, amiért Krisztust érettünk áldozatul adta. Áldozat gyanánt mutatjuk be adományainkat, amiket ilyen alkalommal különösebben gyakorolunk. Titokzatos, emberi nyelven ki nem fe­jezhető cselekmény játszódik le az Ur asztalánál: a Krisztus egyetlen áldoza­tába beleolvad a mi áldozatos életünk, a forrástól meggazdagodik a folyó és annak árja úgy hömpölyög az örökké­valóság partja felé. Jaj volna nekünk, ha az Ur asztalánál nem a Krisztus egyetlen áldozatának javait fogadnánk el és nem gondolnánk különösen ott áldo­zathozatalra ! Az a református ember, aki minden harasztzördülésben római ve­szedelmet lát, annyira belejön a fák vagdosásába, hogy lassanként kipusztul az erdő. Az Úrvacsorával kapcsolatos modern ujitásokkal szemben okosabb dolog po­zitív formában a Krisztus parancsa iránti engedelmességet hangoztatni, több hitet és bünbánatot hirdetni, amikor aztán hí­veink tnéltóképen, méltó keretek és for­mák között veszik magukhoz a lelki tápláltatás sákramentumát. A betegek számára nagy lelki ha­szon az úrvacsora kiszolgáltatása feltéve, hogy teljesen öntudatnál vannak és magok óhajtják a Krisztussal való egyesülést. Arra azonban ügyelni kell, hogy a be­tegen kivül legyen egy kicsiny kom­munikáló gyülekezet is. AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÁLLAMI BANKJA THE HARBOR STATE BANK EMIL KISS, PRESIDENT Fourth Ave.—9. Str.New York EGYLETEK, TÁRSULATOK ÉS MAGÁNOSOK BETÉTJÉRE 4i% KAMATOT FIZET Minden, ami patikában található, kapható Carteret és vidéke egyetlen magyar patikájában, a MITTUCH’S CHROME PHARMACY-ban Alapittatott 1905. Telefon: 455 61 Roosevelt Avenue Carteret, N. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom