Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-09-01 / 9. szám
Volume VIII. SEPTEMBER, 1929. Number 9. Editor-in-Chief: Endre Sebestyén MAGYAR EGYHÁZ Associate Editor: Charles Vincze Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Business Manager: Alexander Daróczy Entered as Second-Class Act of March 3, 1879. — 1103, Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. KIFOGÁSOK A VÉGTELENSÉGIG. A független mozgalom eszmei igazsága oly szép és annyira igaz, hogy azt még a független mozgalom leghevesebb ellenzői is kénytelenek elismerni. És el is ismerik, ha elvi vitatkozásban egy kicsit megszorítják őket. Mégis — hol csodálkozásunkra, hol jogos megbotránkozásunkra —- a független mozgalom elleni hadakozásban emésztik fel életük, idejük jó részét. Hogy — jobb meggyőződésük ellenére — állandóan támadhassanak, állandóan kifogásokkal állanak elő. A legváltozatosabb kifogásokkal. így. jól emlékszünk rá, mikor a független mozgalom megindult, azzal áltatták magukat vagy talán csak népünket, hogy a független mozgalmat egynek vették az “episzkopális” mozgalommal. Mert észrevették, hogy népünk előtt sikerült ellenszenvessé tenni a Protestáns Püspöki Egyházzal való kapcsolat gondolatát. Ezzel a népszerűtlenné vált üggyel akarták tehát minden áron azonosítani a független mozgalmat is, hogy amannak romjai alá temethessék ezt is. Ez a törekvés nem sikerült. El kellett ismerniök, hogy a független mozgalom csakugyan független ... és semmi köze és kapcsolata nincs egy amerikai egyházzal sem. Más kifogást kellett tehát kitalálni. Találtak is. Tekintve a független gyülekezeteknek akkor még nagyobb egyháztestbe nem szervezett voltát, azzal állottak elő, hogy “ez nem függetlenség, hanem congregationalismus”, azaz egymástól teljesen elkülönítetten élő és az ilyen elkülönített életet helyesnek is tartó gyülekezetek mozgalma. Ez jó kifogásnak látszott, mert a congregationalismus, mint egyházkormányzati és hittani elv, valóban határozott ellentétben áll a magyarországi református egyház gyakorlatával és tanításával. De ezen a kifogáson rajtavesztettek, mert a függetlenek mihelyt annak lehetősége és ideje eljött: egy egyháztestbe szervezkedtek, még pedig olyan egyháztestbe, amely teljesen azokon az egyházkormányzati és hittani elveken nyugszik, mint a magyarországi református egyház. A kifogások gyártói azonban nem estek kétségbe. Uj kifogással állottak elő. Azt mondották, hogy úgy sem fog élni ez a szervezett független Egyház, mert megöli a belső rendetlenség, az anarchia. Nos, legnagyobb bosszúságokra az történt, hogy még egyházi gyűléseiken is a független egyházközségek fegyelmezett rendjét kellett követendő és irigylendő mintaképül maguk elé állitaniok. Szivében minden becsatlakozott pap, minden Krisztus egyházában rendet látni szerető becsatlakozott egyházi elöljáró és egyháztag, irigyelte a független egyház nagyszerű rendjét, fegyelmét, összetartását, a legkisebb dolgokban is száz százalékos egyöntetűségét, és egységes fellépését. Az irigység rossz tanácsadó. Visszafelé sülő rossz tanácsot adott itt is az újabb kifogást keresőknek. Kitalálták, hogyr ebben az egyetlen olyan magyar református egyháztestben, amelyben a nép kezébe adták a törvénykönyvet — elnyomják a népet. Kitalálták és hangosan kiabálni kezdték, hogy ebben a független egyháztestben, amelyben a világi elemnek még a konvent alatti egyházi életnél is nagyobb, törvényben biztosított jogai vannak — nincs joga a népnek. Kitalálták, hogy azokban az egyházközségekben, ahol éppen a vagyonáért és ősi hitéért aggódó nép iránti kíméletből, szeretetből és engedelmességből és — amint azt a kifogásolók nagyon jól tudják: — nem a maguk anyagi
