Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-12-01 / 12. szám
8 tel ragaszkodnak anyanyelvükhöz, ősi hitükhöz, hogy harminc munkáscsalád is tud a maga erejéből szép templomot építeni s abban hitét, hazaszeretetét ápolni... Eddig egy olasz gyülekezet kicsiny fatemplomának voltak a szívesen látott vendégei. Most saját maguknak van már téglából, cementből templomuk, amelynek 16,000 dolláros árát háromnegyed részben már ki is fizették! Hol keresik kenyerüket a magyarok? Pittsburgh környékén, a Monongahela völgyben megismerkedtem az óriási acélgyárak világával. Clevelandban, az Erie-tó partján, a legelső és ma is legnépesebb gyülekezetünkkel. Buffalóban és környékén a csodás szépségű Niagara-vizesés közelében levő gyülekezeteinkkel. New York környékén a keleti partok közelében sürü rajokban letelepülő magyarság gyülekezeteivel. A különféleségek mellett van egy közös vonása csaknem minden gyülekezetünknek. Néhány, ma már egyre fogyó bányászgyülekezetünk mellett a legtöbb gyári munkásokból: a legnehezebb vasmunkát végzőkből áll. Idehaza való munkásainknak sejtelmük sincs arról, milyen borzalmas munkával keresi meg a legtöbb amerikai magyar az idehaza oly sokak által irigyelt és a hazai visszonyainkhoz képest tagadhatatlanul óriási fizetését. Sohasem fogom elfelejteni azt az első éjszakát, amit a Monongahela völgyi egyik parochiában töltöttem. Az idő már éjfél után járt. Mielőtt pihenőre hajtottam volna fejem, imára kulcsoltam a kezem. Ebben a pillanatban kitekintettem az ablakon. Hatalmas vörös lángtenger csapott föl az égre. Talán ebben a percben bocsátották ki a Monongahela-völgyi kohók százainak egyikéből a sisteregve kiömlő izzó érctengert és annak a lángja csapott az égre. Hiába fordítottam tekintetemet jobbra, balra : mindenfelé piroslott az ég. Hol itt, hol ott csaptak újból meg újból vörös lángoszlopok az égre. Könnyek gyűltek a szemembe . . . Ráborultam az ágyamra . . . Itt, ebben a borzasztó pokolban kell az én szegény magyar népemnek a világ minden tájáról ide hányt-vetett emberekkel együtt a legborzalmasabb munkával keresni a kenyerét ... Odahaza a földet túrták, de nem jutott nékik abból annyi, hogy meg tudtak volna élni belőle. Az én lelkem is az az érzés korbácsolta, ami Gyóni Gézáét az ostromolt prsemysli várban, amikoí megírta, hogy “Csak egy éjszakára hozzák ide őket.. ..” Csak egy északára hoznák ide azokat, akik még mindig nem tudják, hogy odahaza az Istentől kapott nemzeti örökségünket, a magyar földet úgy kell megosztani, hogy minden becsületes, dolgozni akaró embernek jusson belőle egy darab — nem ingyen, hanem becsületes ellenszolgáltatásért! Buffalo elővárosában: Lackawannában sikerült végre bejutnunk egy 8000 munkással dolgozó óriási acélgyárba. Már Lorain-ben is szerettük volna éjszaka is, nappal is meglátogatni az ottani nagy acélgyárat. De nem egykönnyen eresztik be az idegent a gyárba, különösen éjszaka. Nagy utánjárással juthatunk be a lackawannai gyárba is. Velünk volt az egyik presbiter is, aki vaLamikor szintén ott dolgozott, ott szenvedett. Ott mutatta a kohót, ahol ő is dolgozott valamikor. Több gyárban megfordultam már odahaza is. Külföldön is láttam több gyárat. Nem hiszem, hogy Európában megtűrnének annyi piszkot, annyi szemetet s olyan borzalmas levegőben engednék dolgozni a munkásokat, mint itt. Ez a rémes munka még a négereknek is sok, pedig közibük keverve itt is, ott is egy-egy hirtelenszőke arc is elénk tűnik s füstgomoly mögül. Ez biztosan német. Itt meg egy olasz. Ott meg egy tót. Amott egy magyar. A gyár megtekintése után derékig vetkőzve kell megmosakodnunk. Nemcsak a ruhánkat, de az egész testünket belepte a gyár pora, piszka. Alig tudjuk a cipőnkről és a ruhánkról is letisztítani a reárakodott szén- és ércport. (Folytatjuk) FRISS HÚS KAPHATÓ KASANICKY LAJOS fűszer, hentes és mészáros üzletében Phone: 128 403 PERSHING AVE. LEECHBURG, PA.
