Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-12-01 / 12. szám

4 a népmondák furfangos székely góbéja len­ne, akinek az eszén semmiféle náció nem képes túljárni.” Befelé Pázmány a nagy, halálos ellenfele, de tud neki levelet írni ilyen megszólítással: “Illustrissime ac re­­verendissime amice noster benevole." Le­vele zártán úgy mondja, hogy ő Pázmány­hoz “benevolus amicus.” S Pázmány, bár megrontására tör, el kell ismerje hogy: *‘A mi hitelünk és tekintetünk csak addig durál a német nemzet előtt, miglen Er­délyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt contemptusba jutván, gallérunk alá pökik a német.” Kifelé az ellenreformáció furiás haragja által gyö­tört öreg Európa a nagy gondja. Jól él­hetne magának, girbe-görbe országának, de nem hagyja az Isten országának egész gondja. így aztán keménykötésü székelye­ivel, hűséges hajdúival újra és újra hadba­­száll, majd békét csinál immáron arany­koros Erdélye erejével. Mivel a nép, amely tudomány nélkül való, elvész, megalapítja Enyed hires oskoláját. Szűk hazája tu­dásban szegény, hát hozza Opitzot, Alste­­diust, Bisterfeldet, Piscartot, hogy aztán jöhessenek az Apáczai Csere Jánosok, Pá­pai Páriz Ferenczek, Körösi Csorna Sán­dorok, Bőd Péterek, Bolyai Farkasok, Kun Kocsárdok, Kemény Zsigmondok s a többi, Isten trónja legközelében élő nagyok. Majd maga köré gyűjti népe tiszteletes és tudós papjait. Megnemesiti őket majd majd első nemesi rendre: a legigazabb ke­resztyéni szolgálat első rendjére: Arte et marté dimicandum. Ő, a fejedelem, meg­mondja nekik, Isten szolgáinak, hogy ebben a csalárd világban az istenes tudás és az istenes erő a főur, s elkötelezi őket örökös viszálkodásra, hogy az igazság felderül­hessen, az állhatatosak nyilvánvalókká le­gyenek Isten jótetszésére. Egy pillantás a “Magyar Egyház” címlapjára, vagy egyházaink hivatalos pa­pírjaira döntő bizonyság arról, hogy a Független Amerikai Magyar Református Egyház magasra felemelve hordozza tábo­rában Bethlen Gábor fejedelem nevét. Ennek az egyháznak egyik legnagyobb tisztessége épen az, hogy amint szolgál, amint hisz, amint “arte et marté” végzi a maga magyar református tanuságte­­vését, örökkön örökké ünnepli a legnagyobb magyart, s a legnagyobb magyar kálvi­nistát : Bethlen Gábort. Sebestyén Endre. I IDVESSEGES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁN AZ OLVASÓNAK A MAGYAR EGYHÁZ SZERKESZTŐSÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom