Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-11-01 / 11. szám

21 alapján. Mint az óhazából lelkészt váró gyülekezeti élet egyik érdekes és mulat­ságos járulékát említjük itt meg, hogy a gyülekezet főgondnoka érdemes Kovács Lajos, a sötétben csak nagy puha ka­lapja által látható s hazai utazási gon­dok, rövid betegség, s fájdalmas bucsu­­zásban megviselt lelkésszel a sötétben nem volt megelégedve. Még kalapot is akart neki vétetni, hogy jobban mutas­son. Azóta kedves beszélgetésben fejezte ki örömét a csalódás felett, mellyel az első percekben el telt a lelke. Már a vacsorán, amellyel a h. esperesét s az uj lelkészpárt vendégelte meg, megmutatta a maga s családja szeretetét, mellyel a gyülekezet vezetője iránt viselkedik. Az uj lelkész hivatalos beiktatása dec. 1-én lesz. Egyházi élet. Lassan kezd a régi s bölcs szivvel, sok hűséggel és nem kevesebb lelkipásztori imádsággal össze­hordott alapokon tovább épülni. Mig lelkileg kétségtelenül káros volt az ál­landó lelkész hiánya, . anyagilag nem mutatkozott semmi veszteség a hosszú idő nyomán. Sok odaadással vezette a gyülekezet anyagi életét az egyháztanács Kovács Lajos főgondnokkal az élén. —­­Kisebb-nagyobb tanácskozásokban gondot viseltek a paróchia és templom, vala­mint a gyülekezet anyagi életéről. A paróchiát belül és kívül rendbe hozták. A külső képe a paróchiának olyan szép, hogy az előtte elmenő emberek mind megállnak s gyönyörködnek az ízlésesen átfestett épületben. Az október 1-i szá­madás mérlege csak 20 dollár hiányt mutatott azoknak a tetemes kiadásoknak az ellenére is, melyeket a rendkívüli helyzet szerzett. Azóta ez a hiány is megszűnt és a gyülekezet könnyen ele­get tud tenni minden fizetési kötelezett­ségének. Hallottak. Gyors egymásutánban há­rom haláleset volt a gyülekezetben. —­­Koncz János Katkó István és Twokey Margitka testvéreinket szólította haza a halál ura. Katkó István megrendítő sze­rencsétlenségben — autó és vonat össze­ütközése — távozott el tőlünk s bár életében az egyházról nem sok tudomást vett, özvegyen s 4 gyermekkel itt ma­radt felesége Isten dicsőségére tiz dollárt adott s a havi járulékot — 11 dollárt — készségesen adta az anyaszentegy­­háznak. Úrvacsora. Október 27-én tartotta gyülekezetünk az uj bori úrvacsora osz­tást. Úrvacsorával éltek ez alkalommal 92-en, az Isten dicsőségére befolyt ado­mányok összege pedig 88 dollár volt. Három napon előkészítő istentiszteletet tartottunk. Keresztelés. Október 20-án keresz­telte meg Vincze Károly perth amboyi lelkész id. Sütő Gábor egyházfi haran­gozó 3 hónapos kis leányát Máriát. A 6 évi együtt munkálkodás emlékéül a kis leány keresztszülői tisztségét Vincze Károly lelkész és felesége vállalták. A keresztszülők, az uj lelkészpárral együtt, barátságos estét töltöttek a szép család­nál, ahol ez a gyermek a hatodik. Bucsuzás. Október 20-án tartotta a templomban Vincze Károly volt cartereti lelkész a gyülekezettől is búcsút vevő igehirdetését. A gyönyörű napon tele templomban üdvözölte a gyülekezet bú­csúzó lelkészét és hallgatta meghatottan és buzgón az elköszönő igehirdetést. A gyülekezet 25 dolláros arany ajándékát a lelkipásztor kis leánya nevében — aki a cartereti templomban a maga kedves templomát szereti — a templomra ajándékozta. A volt lelkész nejének gyönyörű csokorral kedveskedett a gyü­lekezet. Reméljük, sőt bizton tudjuk, hogy a bucsuzás nem jelenti a kedves lelkipásztor végérvényes távozását abból a gyülekezetből, melynek élete és ered­ményei még sokáig beszélnek arról, hogy ő itt járt meg hat éves lelkipásztori utat, fiatalon, lelkesen és magát maradék nélkül a munkának odaadón. Az pedig, aki mindent tud és látott, a mi jó Is­tenünk, erősítse és áldja meg őt uj gyülekezetében is. Ajándékok az uj lelkipásztornak. Mikor még itt sem volt a lelkésze,

Next

/
Oldalképek
Tartalom