Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
13 népünk, vesztettek a szedők, s vesztettek azok a missziók is, amelyek olyan sokat akartak markolni, s olyan keveset fogtak. A Reformed Church csak a csatlakozás óta, tehát alig több mint hat év alatt ráfizetett magyar munkájára egy félmillió dollárt. S mivel e célra alapja nem volt, ennyit kellett hogy kölcsönvegyen a múlt év folyamán. Munkájának az eddigi alapokon való továbbvitele lehetetlenné vált. Eljutottunk oda, hogy a “gazdag amerikai közegyház”, amelynek kincses állapotáról annyi szép történetet hallottunk, a koldus magyarországi református Egyházhoz kellett forduljon, s panaszt tegyen a függetlenek ellen, akik a panaszlevél szerint csak tiz százalékát teszik a református magyarságnak, de azért, csodák-csodája, mégis útjában állanak annak, hogy a Reformed Church magyar munkája virágozni tudjon. S hozzá még nyugdijat is kellett hogy kérjen lelkészei számára attól a magyarországi református Egyháztól, amelyet a háború előtt olyan következetes tudatossággal tévesztettek össze a magyar kormánnyal, s amelytől való segélyeztetést akkor, amikor az óhazai Egyház még gazdag volt, olyan halálos bűnnek tartották. Memorandumuk, számokkal és állításokkal dobálózva, eltakarni igyekszik azt a tényt, hogy a Reformed Church magyar munkája megméretett és könnyűnek találtatott, de a memorandum irói, s mindenki, aki csak valamenynyire is tisztán lát a dolgokban, nagyon jól tudja, hogy ez igy van, s memorandumozásuk semmi más, mint egy kétségbeesett mozdulat nem a hajó megmentésére, ami túlhaladott álláspont, hanem az általuk annyiszor megtagadott, szegény, koldus állapotban levő magyarországi református Egyház testébe való bekapaszkodásra. Ugyanazok az évek, amelyek annyira megmutatták mindenféle missziós vállalkozás egészségtelen voltát, káros hatását és tarthatatlanságát, tanúságot tettek arról is, hogy az amerikai magyar reformátusság számára csak azon az alapon lehet életet és virágzást várni, amelyikre a Független Amerikai Magyar Református Egyház épített. Erőnek erejével senkit sem tudunk, s nem is akarunk a mi álláspontunk elfogadására bírni. Az erőszakos térítésnek mi nem vagyunk hivei. Más felfogású testvéreink nyugodtak lehetnek afelől, hogy mindaddig, amig a saját portájukon mozognak, s idegen javakra kezeiket ki nem nyújtják: tőlünk háborittatni nem fognak. Azzal is legyenek azonban tisztában, hogy abban a pillanatban, amikor a magukét hamis utón próbálják védeni; amikor a mi sáfárkodásunk fejlődését gonosz kezekkel megakadályozni megkísértik; amikor becsületes munkánk és becsületes szándékaink útjába rosszhiszemüleg gátakat vetnek, akkor egy kipróbált és a legerőteljesebb ellenállásra kész sereggel fogják magukat szemben találni. Azok az esztendők, amelyek őket úgy megítélték, nekünk drága kincseket hoztak. Ezekért mi megdolgoztunk, megküzdöttünk, s ezekhez mi ragaszkodunk. Ezeket sem erővel, sem szépszavas praktikázásokkal, sem semmiféle mesterkedéssel tőlünk elragadozni nem fogják. Az ilyenfajtájú “jótékonykodások” ideje lejárt, s aki igaz szívvel nem tud, vagy nem akar jótékonykodni a magyar reformátusok között, annak a magyar reformátusok között nem lehet helye. Minden felekezetű református csoportban élő testvéreink vegyék már egyszer tudomásul, hogy a Független Amerikai Magyar Református Egyház sziklakemény elveket, rendhitetlen meggyőződéseket, teljes magyar református hitet és teljes magyar református egyházi életet reprezentál. Akiknek kellenek ezek, azok fogadják el ezeket; akiknek ezek nem kellenek, azok hagyjanak békét a magyar református dolgoknak. A Reformed Church atyai jótékonyságából mi csak ennyit kérünk, csak ennyit várunk, de ennyit aztán meg is követelünk! SÜRGÖNY! PÉNZKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA CSAK $1__ Európai bankösszeköttetéseink rendszerint az elküldéstől számított 12 óa alatt kiutalják a 9@T PÉNZKÜLDEMÉNYEKET. KISS EMIL Bankháza 4th Ave.—9th St. NEW YORK
