Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
11 seregét bolonditani. Ha pedig van kálvinista demokrácia, akkor a maga sorsának intézéséhez legyen valami szava a kálvinista hívek gyülekezeteinek is! Azok pedig, akik ilyen flagráns módon gúnyt űznek azokból a dolgokból, amikről szószékeikről olyan előszeretettel prédikálgatnak, s Rómát megszégyenítő pápáskodással intézik a hívek tízezreinek lelke üdvösségére tartozó dolgokat, legalább annyit tegyenek meg, hogy gyakorlatukat ne igyekezzenek a legmagasabb rendű vallásosság színeibe felöltöztetni, mert ezzel viszont a farizeusokat hozzák szégyenbe. A tiffini egyemény't megcsinálták igy, szigorúan római alapon, s aztán végre is hajtották azt. A végrehajtásról úgy szoktak beszámolni, hogy “népünk megértő szeretettel fogadta a kitűnő tiffini egyezményt”. Nézzük csak egy kissé közelebbről ezt a “megértő szeretetet”. A több mint 300 egyháztagot számláló pittsburghi egyházban .1921 nov. 1-re (hétköznap este!) hivták össze a csatlakozás ügyiét eldönteni hivatott közgyűlést. A gyűlés nem volt szabályszerűen összehiva. Sok egyháztag munkája miatt nem jelenhetett meg. Mindössze hetven tag jöhetett össze. Ezek közül 27 tiltakozott a gyűlés megtartása ellen, s kivonult a gyülésteremből. A bennmaradottakkal terrorisztikus módon kimondatták dr. Boér ur jelenlétében a csatlakozást. A hivek felháborodva tiltakoztak ellene. Fellebbeztek írásban az egyházmegyéhez. Ez már akkor teljesen a Reformed Church hatalma alatt állott, s bár megígérte, semmi intézkedést nem tett. A fellebbező hivek Írásban fordultak dr. Boér úrhoz. Megkeresésükre választ nem kaptak. Hasonlóan Írásban fordultak Souders reformedchurchbeli missziói felügyelőhöz. Levelükre választ nem kaptak. A böjti úrvacsorakor minden bejelentés nélkül bevonult a templomba Schaeffer missziói titkár, s kijelentette, hogy az egyházat hivatalosan beveszi a Reformed Churchbe. A templomban óriási botrány tört ki. A hivek egyrésze kivonult. Az átvétel azonban megtörtént. “Népünk szerető megértéssel fogadta a kitűnő tiffini egyezményt”. A mckeesporti egyház 90%-ban ellene volt a csatlakozásnak. Népes közgyűlésben tiltakoztak, s tiltakozásukra Schaeffer miszsziói titkár kijelentette, hogy ha egy tag ellenezni fogja a csatlakozást: nem fogják átvenni az egyházat. A csatlakozás ellen tiltakozást jelentett be nem egy egyháztag, hanem az egyháztagok egész serege. Ennek dacára egy zuggyülésen kimondatták a csatlakozást, s mikor más fórum hijján a hivek perre vitték az egyház hovatartozandóságának az ügyét, a Reformed Church emberei, Richards zsinati elnökkel az élükön, a legraffináltabb vallomások alapján elperelték a templomot. Detroitot vesztegetés utján kerítette meg a Reformed Church. A lelkészt, aki esküvel jelentette ki a templomban a hivek előtt, hogy nem fog hozzájárulni a csatlakoztatáshoz, s ő maga nem fog becsatlakozni a Reformed Churchbe, folytonos zaklatásokkal és fizetcsfelemelés ígéretével rávették arra, hogy állását elhagyja, s mikor elment Detroitból, a Reformed Church emberei egyszerűen bementek a templomba, s lelkészt választottak úgy, hogy az egy óhazai lelkészt, aki az állásra pályázott, kizárták a választásból Souders missziói felügyelő azon kijelentésével, hogy óhazai lelkész szóba sem jöhet az állás betöltésénél. Chicagóban Jezernicky Aladár lelkészt egyszerűen kidobták állásából, s karácsony első napján bevonult templomába egy reformedbeli lelkész, aki mai nap is magáénak véli az igy elökkupált templomot. A listát lehetne folytatni, de egy rövid cikk keretei szükek erre a célra. A történet azonban általában ilyenforma a többi egyházak elcsatlakoztatásában is. “Népünk szerető megértéssel fogadta a kitűnő tiffini egyezményt” — ahogy most mondják. Idézhetnénk itt lelkészek leveleiből is, ha a hely megengedné, s ezek az idézetek minden kétségen kívül helyeznék azt a tényt, hogy az egész csatlakoztatás egy pár könnyelmű ember müve volt, akik árulóknak bizonyultak azokkal a szent érdekekkel szemben, amelyeket mint lelkipásztorok, kezeiken hordoztak. S ezek mel
