Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
7 E megnyugtató sorokat olvasva, azt lehetett volna hinni, hogy az előadással kapcsolatban a^Aos tévedés történt, de ezt a hiedelmet hamarosan megzavarta a Ref. Lapjának febr. 11. számában közölt rektifikáló nyilatkozat, amely más szavakkal ugyan, de lényegében veszedelmesen közel jár az első tudósításhoz. Igaz, hogy nem élezi ki azokat a ténybeli állításokat, amelyek az első tudósítást olyan visszataszítóvá teszik, de ezt a hiányt kipótolja az a szerkesztői megjegyzés, amely a nyilatkozat végén olvasható s amely az első tudósítást a nyilatkozat ellenére mindenben fenntartja. Vagyis Bogár Lajost kereken meghazudtolja. Hogy most már ezt a meghazudtolást * a szerint az “édes viszony” szerint, amelyben a reformedbeli lelkészek és szerkesztők egymással állanak, hogyan intézik el: az az ő dolguk. A miénk viszont a következő : 1. Tudatosan valótlant állit Bogár Lajos akkor, midőn Egyházunk, általa “ügyvivőkének elnevezett, esperesét megrágalmazza azzal, hogy Amerika ellenes propagandát fejtett ki. 2. Hasonlóan valótlant állit Bogár Lajos akkor, midőn tetemes pénzösszeg kérésével vádolja meg Egyházunkat. 3. A Ref. Lapjának szerkesztősége bizonyítja azt, hogy rosszhiszemű valótlanságot tartalmaz az a levél is, amelyet Bogár Lajos Sebestyén espereshez intézett. Bármennyire sérelmesek és valótlanok is azonban Bogár Lajosnak mi reánk vonatkozó állításai: napirendre térnénk fölöttük Ugyanúgy, mint hasonló felelőtlen kiszólásokkal és megállapításokkal tenni szoktuk. Ez állítások, előadások, levelek és nyilatkozatokkal egyidőben azonban úgy vesszük észre, hogy Bogár Lajos élére lendült egy olyan mozgalomnak, amely az “élő Krisztus akaratának a gyakorlatban való erőteljesebb érvényesítésére” volna hivatva törekedni óhazai evangelizátorok meghívása és egy olyan amerikai Lelkészegyesület megalakítása által, melybe — horribile dictu! — még a független papokat is hajlandók volnának bevenni. Ez a körülmény kényszerit bennünket arrar, hogy a Bogár-féle ügyet szóvá tegyük. Mert vehetjük-e komolyan e szépen hangzó törekvést akkor, midőn az a fentiekhez hasonló valótlan állításokkal karöltve jelentkezik? Nem kell-e inkább kétségbeesnünk az ilyen “mély szántása” evangelizálásnak nevezett viselkedés fölött? Mert, hogy kételkedésünknek alapja van azt a fentieken kívül egy másik igen elszomorító ténykedés is bizonyíthatja. Egy olyan ténykedés, amely Bogár Lajosnak Magyarországon végzett “evangélizáló” munkájára vonatkozik s annak igaz mivoltára vet különös fényt. Egy levél fekszik előttünk, amelyet Dr. Bötykös Béla leechburgi lelkészünkhöz egy budapesti rokona intézett. Itt adjuk e levelet szószerinti hűségében : “Kedves Béla, most rátérek egy nagyon komoly dologra, t. i. itt volt Bogár Lajos toledói lelkész, azt hiszem, hallottál már róla, most itthon van a családjával Miskolczon az apósánál, Révész Kálmánnál, aki npskolczi püspök. Beszéltünk rólad is, de már ő előzőleg Gödöllőn hallott rólad, Jolánka megmondta, hogy nekünk rokonunk vagy, hát azért akart velem beszélni. És bizony nagyon rossz véleményt mondott a ti független egyházatokról, hogy micsoda huzavona munkát végeztek ti, hogy fenntarthassátok az egyházatokat és még sok szörnyű dolgot beszélt és kért, hogy írjak meg neked mindent, úgy, amint ő megmondta. De én azt mondtam: Lajos, én azt úgy meg nem Írom és nem is Írhatom. És elmondta, hogy most olyan rendeletet készül hozni a magyarországi zsinat, hogy mindazok a lelkészek, akik a ti független egyházatokban vannak, soha többé itthon, az Óhazában semminémü egyházi pályát be nem tölthetnek. Én mondtam neki, hogy te nem tudhatod, hogy az a független egyház az anyaegyház ellen dolgozik és a híveit elcsalja, hogy az ö egyháza számára toborozza össze. Azt is mondta, hogy írjam meg neked, hogyha ő haza
