Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes “ 7 T--------FEBRUARY, 1928 MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Number 2. AssociateEditors: Louis Nánássy CharlesVincze AlexanderDaróczy Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. BÉKESSÉG, BÉKESSÉG, DE NINCSEN BÉKESSÉG. Az amerikai magyar reformátusok zavaros egyházi helyzetén és szomorú széttagoltságán vitatkozással segíteni nem lehet. Viszont úgy a függetlenek, mint a csatlakozott reformátusok közül a legtöbben belátják azt, hogy a mai állapot egy csöppet sem ideális. Ezen az elvi alapon óhajtanék hozzászólani e kérdéshez, nem mint vitatkozó, hanem mint tárgyilagos figyelője az eseményeknek. Valami csodálatos, megértésre lehetetlen jelenség áll előttünk. A függetlenek felhívást intéztek a csatlakozott reformátusokhoz, hogy az egység megtalálása végett jöjjünk össze egy közös értekezletre. Természetesen, mi egy önálló, hatalmas magyar ref. Egyházban látjuk megoldva az összes problémákat. És mi történt? A felhivást a legtöbb helyen még csak észre sem vették. Nemcsak az egység lehetőségét nem tették kísérlet tárgyává, hanem azt a lehetőséget is elmulasztották, hogy egy közös alap elfogadásának sikertelensége esetén legalább egy asztalnál, együtt üljenek a szétforgácsolt, egymásra farkasszemet néző magyar származású reformátusok. A csatlakozott testvéreknek az a meggyőződésük, vagy érdekük, hogy a tiffini egyezmény alapján jöjjön létre az egység. Még ezt is megértenők az ő szempontokból, csak azt nem birjuk felfogni, hogy ha az egység annyira a szivükön fekszik, miért nem a hollanderedetü és különböző presbyteriánus közösségekbe becsatlakoz ,tt magyarokkal próbálják legelőször elfogadtatni a tiffini egyezményt? Miért csak a függetlenekkel van bajok, noha annyira lebecsülnek bennünket számarányunk miatt? (Fogadni mernénk, hogy a perth amboyi és cartereti, tehát két független egyházban az urvacsorázók száma felülhaladja a Reformed Church-höz tartozó keleti classisnak urvacsorázó tagjait, mert a statisztikát sokféleképen lehet csinálni és a 90 egyházzal könnyű dobálózni.) De állapítsuk meg tényként, hogy a tiffini egyezmény alapján álló testvéreinknek nem a másik Reformed Churchbe, nem is a két presbyteriánus egyházba tartozó református eredetű magyar gyülekezetekkel van bajok, hanem kimondottan mi velünk, függetlenekkel. Az nem fáj nekik, hogy például New Brunswickon két, magyar reformátusokból álló egyházközség van, amelyik közül az egyik a holland eredetű Reformed, a másik az egyesült államokbeli Presbyterian egyházhoz tartozik, de ha Youngstownban, vagy McKeesporton, vagy Leechburgban van egy független magyar református és egy becsatlakozott egyházközség, akkor mindjárt ellenegyházról esik szó és nagy a felháborodás, hogy a függetlenek felekezeti megoszlást csinálnak abban az Amerikában, amelynek több, mint 500 felekezetéért és szektájáért még sem lehet a függetleneket felelőssé tenni. Tehát még azt is elszenvednénk, hogy a csatlakozott testvéreinknek épen mi velünk van bajok. Ha igy vannak hangolva
