Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-10-01 / 10. szám

9 időjárás, munkavisszonyok, politikai hely­zet és családi magán dolgok felől is. Néhai Baksay Sándor magyar református püspökünkről mondják, hogy irodája aj­tajára ezek a szavak voltak felírva: “Je­­rémiás 8:7.” Az említett helyeken ezek az igék olvashatók: “Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben és a gerlicze, a fecske és a daru is megtart­ják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Urnák Ítéletét.” Ezzel állítólag arra akarta a nagynevű és elfoglalt püspök figyelmeztetni láto­gatóit, hogy idejét szerfölött ne vegyék igénybe, mert akkor nem tud dolgozni. Szent Ágoston maga írja le Vallo­másaiban, hogy egy alkalommal bement az Ambrus milánói püspök szobájába, aki nem vette' észre belépését. A püspök egy könyvet olvasott és Ágoston csend­ben félre állott, hogy ne zavarja a püs­pököt. Csak akkor köszönt neki, amikor az abba hagyta az olvasást. Ezek az esetek példák arra. hogy mint kell ta­pintatosan, figyelmesen és előzékenység­gel viselkedni a lelkipásztorral szemben, Az is helytelen felfogás és álsze­méremre vall, amikor valaki nem akarja bizalommal és bátorsággal igénybe venni a lelkészi iroda felkeresését, amikor pedig útbaigazításra, tanácsra vagy megértő szívre volna szüksége. A papi hivatalos szoba arra való, hogy oda mindenki nyugodtan bemehet, amikor szolgálatra van szüksége. Híveinknek a papban nem fizetett hivatalnokot kell látni, aki pénzért elvégzi dolgát a templomban, hanem pa­pot, lelki atyát, aki minden dolguk iránt érdeklődik, bajaikban segitségükre igyek­szik lenni és lelki próbáltatásaik idején velők együtt érez. KÉRDÉS: Illik-e névtelen levelet Írni a lelkészhez és abban árulkodni egy má­sik egyháztagra? FELELET: A névtelen levelek irása gyáva, alacsony színvonalon álló embe­rekre vall és az ilyen leveleket a pap minden gondolkodás nélkül a papirko­­sárba dobja. Akinek panasza van egy másik egyháztag ellen, az mondja meg bátran cádjait, vagy a levél alá Írja oda nevét és akkor alkalma lesz a vád­lottnak is, hogy magát igazolja a vád­lóval szemben. KÉRDÉS: Magyar református lelkész volt az a Kiss Gyula, aki most mint baptista prédikátor járja be az amerikai magyar telepeket és baptista megtéré­séről prédikál? FELELET: Kiss Gyula soha sem volt magyar református lelkész. Tud­­tunkkal az amerikai presbyteriánus egy­háznak volt lelkésze és Clevelandban szolgált. Hogy miért hagyta faképnél a presbyteriánus egyházat, nem tudjuk. Lehet annak is eljön az ideje, amikor majd mi tarthatunk előadást a baptisták előtt arról a tárgyról, hogy Kiss Gyula, a volt presbyteriánus lelkész miért lett baptista prédikárorrá. Magyar református pap soha sem teheti meg azt a végzetes ballépést, hogy egyházát elhagyva baptistává legyen. — Theológiai tudása és református öntudata vissza tartja ettől a tévelygéstől, még akkor is, ha a baptisták ezreket kínál­nának neki dollárokban. A Kiss Gyula esete szomorúan rá­világít arra a tényre, hogy milyen hely­telen politika az a presbyteriánus és reformed egyházak részéről, amikor kellő és teljes képesítéssel és komoly refor­mátus meggyőződéssel nem rendelkező lelkészeket is alkalmaznak a magyarok között, akik szégyent hoznak rájok is, a lelkészi névre, a református névre is egyaránt. A Kiss Gyula esete mellett ott van a racini. Mikor a függetlenek Herczeg dr. clevelandi csatlakozott lel­késszel együtt folyton azt hangoztatják, hogy kiválólag képzett, a hazai lelkész­képzés követelményeinek eleget tevő, ön­tudatos ref. gondolkodással és meggyő­ződéssel biró lelkészeket alkalmazzanak Amerikában, nem azért teszik ezt, mert veszekedni és okvetetlenkedni akarnak, hanem azért, mert olyan botrányoktól akarjuk megóvni népünket, ami a Kiss Gyula presbyteriánus lelkész baptista hitre való áttérésével bekövetkezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom