Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-09-01 / 9. szám
10 világító torony Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS. KÉRDÉS: Csak hatszor szabad évenként kiszolgáltatni az úri szent vacsorát a magyar református templomokban? FELELET: A magyarországi ref. egyház törvényei világosan kimondják, hogy LEGALÁBB hatszor, vagyis nem háromszor, négyszer, ötször, hanem .legalább hatszor, vagy hatnál több alkalommal. Az apostoli egyházban az volt a gyakorlat, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben minden nap, Pál apostol által minden vasárnap kiszolgáltattatott. Kálvin azt mondja, hogy a szent sakramentum minden alkalommal kiszolgáltatandó, amikor a hívek közös istnetiszteletre összegyűlnek. Sörös Béla ref. lelkész megállapítja a régi- liturgiákról írott könyvében, hogy a reformáció első éveiben a magyar ref. templomokban az úri szent vacsora MINDEN vasárnap kiosztatott. A herczegszőllősi kánonok szerint GYAKORTA kell járulni az Urnák vacsorájához, hasonlóképen szólanak a pesti kánonok. A Kanizsai Pál fi kánonjai értelmében MINDEN MÁSODIK VASÁRNAPON kiszolgáltatandó a szent sákramentum, a Géléi kánonjai szerint évenként LEGALÁBB hatszor. Az én diákkoromban Debrecenben az volt a gyakorlat, hogy évenként tízszer osztatott ki: karácsonykor, husvétkor, pünköstkor, e három ünnepet megelőző vasárnapokon, ádvent első vasárnapján, böjtben, ujkenyérre és uj borra, tehát nem hatszor. Fördős Lajos Ágendájában megjegyzi, hogy Kecskeméten a rendes alkalmakon kívül újévkor is kiosztják, tehát nem hatszor. Budapesten a ref. egyházban az a mai gyakorlat, hogy a három sátoros ünnep első napján két, másodnapján egy urvacsoraosztás van és ezenkívül felváltva a különböző templomokban a hónap első vasárnapján is meg van terítve az Ur asztala, tehát évenként nem hatszor. Néhány magyarországi református templomban a rendes alkalmakon kívül nagycsütörtökön is meg van teritve az Ur asztala, tehát nem hatszor. Amerikában általánosan elterjedt könyv a Forgács Gyula "Lelki próbája”, amelyben ezeket olvashatjuk: “Méliusz Juhász Péter magyar reformátor 1568-ban azt irja, hogy “se ritkán, se sűrűn”, de minden 3—4 hétben legyen urvacsoraosztás. Milotai Nyilas István 1653-ban már csak hét urvacsoraosztásról beszél az év folyamán. Napjainkban a LEGTÖBB gyülekezetben egy évben hatszor van teritve az Ur asztala ... Egyébként e tekintetben az egyes nemzeti egyházak SZABADON intézkednek.” Mindezeknek az elemi dolgoknak elmondásához az szolgáltatott okot, hogy Dienes Barna presb. lelkész ur az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 37. számában azt irja, hogy Magyarországon csak hatszor osztanak úrvacsorát és bünül rója fel a perth amboyi egyháznak, hogy abban gyakori urvacsorázás van szokásban. Azt is kifogásolja, hogy eucharistiának neveztük az úrvacsorát, mert bizonyára nem tudja, hogy a II. Helvét Hitvallás szerint ez a sákramentumnak egyik hivatalos neve. Nem tudom abban mi a bűn, hogy a kisdedeket születésük után néhány napra megkereszteljük és nem halogatjuk a keresztséget későbbi évekre. Az is baj, hogy a konfirmándusok térdelve kapják a Szentlélek áldását. Azt a cikkíró bizonyára nem tudja, hogy ez a szokás meg van több ó-hazai magyar református egyházban is. Ha anynyira kifogása van a térdelés ellen, ide iktatom Ravasz püspöknek az “Ágendában” olvasható eme kijelentését: “A régi református egyházban (t. i. a magyarországiban) szokás volt némelykor térdepelve imádkozni . .. Ezt csak azért jegyzem ide, hogy némely oktalan ember ne hajtogassa, hogy a térdeplés pápista szokás.” A “gyónásnál” elferdíti az emlékkönyv eredeti szövegét, ahol ez áll: “Arra gyakran van eset, hogy híveink háborgó lelkű
