Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-07-01 / 7. szám
19 Családi és házi istentiszteletek. (Előadója volt Béky Zoltán, akkor még philadelphiai beszolgáló lelkész.) Előadásában szépen fejtegette azt, hogy milyen nagy áldások származnának abból, ha a családokban felelevenednének a családi istentiszteletek és milyen jótékony hatásuk volna a rendszeresített házi istentiszteleteknek. Példákul hivatkozott az ó-szövetségi zsidó népre, amelynél a családi istentisztelet még ma is fennáll; hivatkozott az őskeresztyének házi istentiszteleteire, amelyekről a Bibliában is több helyen történik emlités; hivatkozott régi és jelenlegi óhazai magyar református példákra; valamint arra a tényre, hogy ahol az evangyéliomi szellem ébredezni kezdett, ott mindenütt felujultak a családi és házi istentiszteletek is. Nem kell tehát azokra úgy tekinteni, mint valami kizárólagosan szektáriánus találmányokra, hanem inkább magunk is igyekezzünk azokat családi és egyházi életünk javának munkálására igénybe venni és ahol csak szükséges gyakorlatba hozni. Elöljárók választási reformja. (Előadó volt Nánássy Lajos perth amboyi lelkipásztor.) Ez az előadás egyházi életünknek egy igen fontos problémájára terelte rá a figyelmet. Eddig az volt a szokás, hogy közgyűlést hívtunk össze, és minden előzetes előkészület nélkül azokból próbáltunk elöljárókat választani, akik épen megjelentek. Ezek pedig vagy nem vállalták a tisztséget, vagy nem is nagyon voltak arra valók. Ennek következtében aztán az is előfordult, hogy egy hónap is beletelt, amig az egyháztanácsot végre össze lehetett hozni. Ez az eljárás nagyon meg nem felelőnek bizonyult. Egyszerűen tarthatatlan az. hogy minden előzetes előkészület nélkül, vaktában próbálódjék elintéztetni ez a fontos dolog. Szükséges tehát előre gondoskodni olyan jelöltekről, akik, ha a közgyűlés rájuk adja a szavazatát, hajlandók elfogadni a tisztséget. A jelölést pedig a gyülekezet nevében és képviseletében az egyháztanács gyakorolná. Az egyháztanács jelöltjei volnának az úgynevezett hivatalos jelöltek. A közgyűlésen természetesen esetleg még rajtuk kivid is lehetne jelölni. így nem hogy a szavazás joga nem vétetnék el a közgyűléstől, de még a jelölésé sem. Az egyháztanács egyszerűen segítségére sietne a közgyűlésnek és hatalmasan megkönnyítené, előkészítené annak a munkáját. Az előadást nagy ügyeimmel kisérték a jelenlevők és mindnyájan egyetértettek abban, hogy ahol a körülmények a fenti eljárást szükségessé tennék, ott nagyon helyesen járnának el, ha bevezetnék. Az adakozás rendszeressége. (Előadója Bodnár István egyházmegyei gondnok volt.) Jelenlegi egyházfentartási adakozásunk legnagyobb fogyatékossága az, hogy nem rendszeres. Az egyetlen havidij az, ami rendszeresített adakozásnak minősíthető. Ez azonban távol áll attól, hogy egyházaink fentartását biztosítsa. És nem is az az egyedüli célja. A havidij csupán egy olyan legalacsonyabb és nem mint sokan hiszik legmagasabb összeg, amely lehetővé teszi annak pontos megállapítását, hogy kik hát mégis azok, akik az egyházfentartására igyekeznek és ennek következtében kinek engedhető meg a gyülekezet ügyeibe való beleszólás, ki vehető fel a Választók Névjegyzékébe. De hogy ez nem az egyedüli feltétele a Választók Névjegyzékébe való felvételnek, azt világosan bizonyítja Törvénykönyvünk is, ahol a templomba járás, szent vacsorával való élés, gyermekek egyházias nevelése, rendes keresztyén élet is ott szereplenek feltételek gyanánt. Szó esett a borítékkal való persely-adományozásról is, amelyet a duquesnei gyülekezet például már gyakorol is. E szerint minden egyháztag kapna az év minden vasárnapjára és ünnepére elégséges borítékot és abban minden hétre megadná a maga persely-adományát — ami tulajdonképen heti Isten dicsőségére szánt adományunk volna abból, amit az elmúlt héten keresnünk hagyott az Isten — akár jönne el templomba, akár nem. Ül
