Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-04-01 / 4. szám
12 VILÁGÍTÓ torony Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS. KÉRDÉS: „Amerikai és magyarországi egyházi lapokban úgy olvastam, hogy különösen azért, mert Coolidge elnök kongregácionálista, a kongregácionálista felekezet egyike a tőről metszett, tiszta kálvini hitelveket követő vallásos közösségeknek. Mi ebben az igazság?” FELELET: A kongregácionálisták valaha kálvinisták voltak, noha egy pontban mindig tévelyegtek, abban tudniillik, hogy nem ismerték el az Egyház társulati közösségét és minden egyházközség maga képezett egy önálló, más egyházközséggel semmi összeköttetésben nem álló egységet. Pár évvel ezelőtt az episzkopálisokkal írtak alá egy konkordátumot, de a niceai és apostoli hitvallásokhoz való ragaszkodás kemény dió volt számokra és a társulás megszűnt. Most azt olvassuk rólok, hogy az universálista felekezethez való közeledést tűzték ki programmul. Az universálisták azt tanítják, hogy végeredményben minden ember és bukott angyal idvezül, mert az Isten szeretet. Nagyobb részök eldobja a Szentháromság hitét és az unitáriusokkal értenek egyet. Az unitáriusok racionálizmusa különben a kongregácionálisták egy részének is imponál. Ebből megállapítható hogy dacára annak, hogy Coolidge elnök hozzájok tartozik, kálvinisták-e? KÉRDÉS: „Egy római katholikus barátom azt vitatja, hogy az ő egyházok a legrégibb és a reformátusok csak a XVI. századra tudják visszavezetni történetüket? Szeretnék felvilágositást kapni e kérdést illetőleg.” Az Apostolok Cselekedetéről Írott könyvből olvassa el, hogy milyen volt az apostoli egyház. Ott nem talál említést pápákról, kardinálisokról, érsekekről, monsignorokról, szerzetesekről és más egyházi méltóságokról, hanem apostolokról, püspökökről vagy presbiterekről és diakonósukról. Egy szó említés sincs téve pápai tiaráról, rózsafüzérről, tömjénezőről, gyertyákról, feszületekről, fényes oltárokról, miséről, kötelező íülbegyónásról, a Szűz Mária imádásszerii tiszteletéről, szentekhez intézett könyörgésekről, tisztitó tűzről, szentelt vízről, Péterfillérről, a Péter elsőségéről avagy főnökségéről és a pápa csalhatatlanságáról. Ezeket mind a későbbi idők folyamán találták ki és vezették be a római egyházba. A reformációnak célja az volt, hogy a visszaéléseket kiküszöbölve az apostoli egyházhoz vezessen bennünket vissza. Mivel a mi egyházunk mindenben az apostoli kor egyházához, annak tanaihoz, szokásaihoz és szelleméhez alkalmazkodik, tisztán, láthatja, hogy a mi egyházunk régibb múltra vezethető vissza, mint a római egyház. A Krisztus mennybemenetele utáni ősegyház, ha nevében nem is, de valóságban olyan volt, mint ma a református egyház. Későbben emberi találmányokat ragasztottak az apostoli egyház hite és szokásai mellé, igy állott elő a római egyház. A reformáció korában a XVI. században eltörölték az újításokat, amikor a református egyház név alatt ismert vallási közösség hívei visszatértek a legrégibb egyházhoz, amelynek képe a Szentirás újszövetségi részében van megrajzolva előttünk. Tehát köztünk és a római egyház között a különbség ez: A refor-
