Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
17 A vágtató paripák zihálva szedik a levegőt. Meg kell állni, hogy kifújhassák magukat, máskép belepusztulnának. Brieux őrnagy távcsövén át kémleli a sivatagot. Messze tőlük, mintha két fekete pont szakítaná meg az ezüstszürke felületet. — Hajrá! En selle! Elérjük őket. Egy perc múlva vágtatnak újra a katonák, élükön a parancsnokkal. Már puszta szemmel is látszik az a két fekete pont. A szökevények. A távolság egyre fogy. Az alakok nőnek. Kis idő múlva már a formákat is ki lehet venni. Az őrnagy dühösen sarkantyuzza erősebb vágtatásra lovát. — Egy félóra még, — mormogja, — aztán.... A lovak, mintha összebeszéltek volna, egyszerre kezdik lassítani futásukat. Hiába a sarkantyú éles döfése, megállanak. Hiába minden. Nem mozdulnak. Fejeiket magasra emelik s tágult orlyukkal szaglásznak a levegőben. A dühökben szitkozódó katonák nem veszik észre, hogy a nap most mintha ködön sütne keresztül s hogy az a köd erősbödő lila szint ölt. Nem látják, hogy hatalmas barna keselyük repülnek szembe velük, magasan, hang nélkül. Ha látják is, nem törődnek vele, nem figyelnek rájuk. Az üldözöttek már csak félkilométernyire futnak előttük. Sőt, nem is futnak. Megálltak ők is. Úgy látszik, nem is akarnak tovább menekülni. Szabadjára hagyott lovaik vágtatnak üldöző társaik felé vissza. Brieux őrnagy most már nem a szökevényekre figyel. Messze előttük, a homok mintha egyszerre felemelkedett volna az égig s roppant függöny alakjában közeledne feléjük, óriási sebességgel. A lovak nyerítve hánykolódnak. A katonák ajkait egyszerre hagyja el a kiáltás: — A számum!... Most már nincs üldözés. Nincs bosszú, Ember, állat előtt csak egy van: a halál. Az irtózatos fulladás. Csak a lovak gyorsaságában bizhatnak. Ha van még rá idő. A számum nem tréfál. Az öl. Vele nem lehet szembe szállani, dacolni. Csak menekülni előle.... néha. A paripák ágaskodva, dühös horkolással fordulnak meg. Aztán vágtatnak tüdőszakadásig az elhagyott pálmás felé. A számum előszele még segit is nekik. A pálmaerdő fái alatt már meg lehet állni. Meg is kell. A paripák nem bírják tovább. Ott már nem is árt a számum. Az erdő megtöri erejét. Aztán visszanyeri kék színét az ég. A nap égetően süt újra. Brieux őrnagy erősen vizsgálja újra távcsövén a sivatagot. Ott minden csendes, egyforma. A számum többméteres takarót hagy arra, amerre elvonul. Talán jobb is igy. Lassan, lépésben indulnak vissza a katonák erődjük felé. Brieux őrnagy szótlanul, komoran vezeti őket. Mögöttük ballag lehajtott fővel a két, gazdáját vesztett arab paripa is. TUDJA-E AZT? 1) hogy hol kapható McKeesporton a legjobb tej, tejföl, túró? 2) hogy ki az, aki tejjel együtt zöldség félét és baromfit szívesen szállít konyhájára? 3) hogy ki az, akinek termékei föltétien egészségesek, mert állami orvos vizsgálja felül tehenészetét? MI MEGMONDJUK: Az a magyar farmer, aki naponta szívesen látja el Önt jó tejjel, tejföllel, túróval, kitűnő zöldséggel, szép baromfival: BARABÁS ANDRÁS Lakik: LINCOLN HIGHWAY Ha jó tejet akar, forduljon hozzá, naponta mindent házhoz szállít.
