Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-12-01 / 12. szám

45 csípje, elillant előle s ilyenformán nem szerezehetett egy csipetnyi fes­téket sem szegény madarai számára. — Várj csak Judás — mondta Jézus, — majd odamegyek és meg­festem a madaraidat. — Nem, nem szabad megérinte­ned — tiltakozott Judás. — így is elég jók. Azzal fölugrott s miközben ránc­ba borult a homloka, összeszorult az ajka, széles talpával rátaposott a ma­darakra és sorra apró lepénnyé gyúr­ta őket. Mikor aztán egytől-egyig el­pusztultak a madarai, nekiesett Jé­zusnak, aki ültében festegette sárból alkotott cseppnyi kakukkjait, melyek úgy ragyogtak, akár a gyémánt. Ju­dás egy kicsinyég hallgatagon figyel­te őket, de aztán fölemelte a lábát s eltaposott belőlük egyet. Amint Judás lábát visszahuva látta, hogy az egész apró madárka fakó agyaggá változott, kajánul fel­kacagott és fölemelte lábát, hogy el­taposson még egy madarat. — Mit csinálsz Judás! — kiáltott rá Jézus. — Hát nem tudod, hogy él­nek s dalolni tudnak? De Judás csak kacagott tovább s eltaposott még egy madarat. Jézus körülnézett: hátha segíte­ne rajta valaki. Mert Judás nagy volt, Jézus pedig gyenge s nem birta őt visszatartani. Édesanyja után nézett tehát. Az nem is volt messze, de mi­re odaért, Judás eltaposhatta volna valamennyi madarát. Jézusnak köny szökött szemébe. Judás már négy madarát eltiporta és csak három volt ép közülök. Jézus ugyancsak bámulta a ma­darait, hogy veszteg maradtak s tűr­ték, hogy eltapossák őket s mit se ügyeltek a veszedelemre. Tapsolni kezdett tehát, hogy fölébressze a ka­kukkjait s rájuk kiáltott: — Repüljetek, repüljetek! A három madárka erre kibon­totta apró szárnyait és szorongó re­püléssel fölszállott a tető szélére, ahol biztonságban volt. Judás pedig látva, hogy a mada­rak Jézus szavára kibontják szárnyu­kat és fölrepülnek, sírva fakadt. Tép­te a haját, ahogy az öregektől látta, ha nagy bánat és keserűség érte őket. Majd Jézus lábaihoz borult. S ott feküdt előtte hemperegve a porban, akár az eb. Lábait csókok­­kat halmozta el s kérve-kérte, hogy emelje föl a lábát s tapossa el, mint ő a sárból való madarait. Mária pedig, aki elejétől végig szemmel kisérte a gyermekek játékát, fölkelt, felemelte Judást, ölébe vette és megcirógatta: — Szegény gyermekem — vi­gasztalta, — te nem is tudod, hogy olyasmire vállalkoztál, amire nem képes senki emberfia. Ne is veszte­gesd többé erődet ilyesmire, ha csak nem akarod, hogy legboldogtalanabb légy kerek e világon. Mert ugyan mint is lehetne annak dolga, aki arra vállalkoznék, hogy versenyre keljen azzal, aki napsugárarl fest és élő lel­ket lehel a holt agyagba? Sajnos, még eddig nem találkozott francia iró, aki Magyarország történetét megírta volna. Mikor fogjuk leróni ezen adósságunkat azon ál­dott nemzet iránt, amely nyugatot megmentette? (Michelet) * Alig van Európában ország, ahol az angol kultúrát jobban értékelik, mint Magyarországon. A felsőbb társadalmi osztályok jól ismerik az angol Írókat és művészeket. Scott, Byron, Moore néhány jó folyóirat nagyon el van terjedve. Még a legújabban megjelent angol könyv is kap­ható Pesten. (Mrs. Gore, Hungarian Tales) SÜRGÖNY! PÉNZKÜLDÉS az Óhazába csak $1_ Európai bankösszeköttetéseink rendszerint az elküldéstől szá­­mitott 12 óa alatt kiutalják a 83T PÉNZKÜLDEMÉNYEKET. KISS EMIL Bankháza 4th Ave.—9th St. NEW TORK

Next

/
Oldalképek
Tartalom