Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
12 jelenlegi helyükből szép szerével kihúzni. Olyan vasmarok tartja őket fogva a tüzes, ellenmondást nem tűrő amerikánizmussal telitett presbyteriánus egyházban, hogy hiábavaló dolog is volna onnan való kimozditásuk bármilyen módozatáról beszélni. Úgy látszik, hogy a Püspök Ur is belátja immár, hogy azok már most elérhetetlenné váltak a magyarországi egyház számára a “nagy anyaegyház támogátó, de egyszersmind abszorbeáló ölében.” És ez tény kellene, hogy tanulságul szolgaina a Reformed Church-csel, vagy bármely egyházi közösséggel való egyesülés elgondolásánál. A Reformed Church-nél jogilag szintén ugyanaz a helyzet, mint a Presbyterian Church-nél. Ott is annyira be vannak fogva azok a magyar egyházközségek, (hiába van nekik egyházmegyéjük,) hogy még egy levelet sem szabad nekik a magyarországi egyházhoz küldeni, csakis a Ref. Church missziói hatóságán keresztül, így mondja ezt a tiffini egyezmény. Csak hogy ez még nem olyan nyilvánvaló ma. Mert ott aránylag nagyobb szabadságuk van a magyaroknak. Egyházmegyéik vannak, s ha akarják, talán synodusok, egyházkerületük is lehet. Meg aztán a Reformed Church erejéhez képest a falat is nagyobb volt és nehezebben, lassabban megemészthetőbb. De ha ott maradnak, ők is eltűnnek, s hovatovább “elenyésző ponttá” válnak a nagy anyaegyház “támogató, de egyszersmind abszorbeáló ölében”. ötödször, végtelenül jól esett az önérzetünknek az a tény, hogy a Püspök Ur két alternatívát lát az amerikai magyar reformátusság egységes egyházi elhelyezéséra: a Reformed Churchben, vagy a Független Amerikai Magyar Református Egyházban való elhelyezkedést. “Ez tehát a probléma az amerikai magyar reformátusok között: a magyar reformátusság a tiffini egyezmény alapján a Reformed Church kebelében szerveztessék-e meg, vagy pedig a független magyar református egyház fogja egybe odaszakadt véreinket önálló és tisztán magyar alakulatképen?” — irja a Püspök Ur. Igazán csak most nyílik fel a szemünk, hogy a független mozgalom nem is olyan zugában lett dolog. Tud róla az egész amerikai magyar reformátusság, az egész amerikai magyarság, a magyar reformátusok közt egyházi munkát végző amerikai protestáns felekezetek, az egyházakat nyilvántartó amerikai állami hivatal, több felekezetközi bizottság, tud a magyar kormány, Magyarország kormányzója, a magyar református egyház összes vezetői és sokan a magyarországi ref. egyház tagjai közül. De mindezeknél jobban esik az, hogy ime, nemcsak a mi véleményünk szerint, de az ó-hazai egyház egy püspöke szerint is a független mozgalom eléggé tudomásul veendő dolog abból a szempontból, hogy akár az egész amerikai magyar reformátusság egyházi elrendezésénél figyelembe vétessék. Mi, akik az eszmét képviseljük, tudtuk, hogy kevesen vagyunk, még ha olyan sokszor szemünkre sem lökték volna is. Azt is tudtuk, hogy bár az eszme képviselői kevesen vannak, az eszme maga nagy es fontos. Elleneseink ezt is igyekeztek ugyan lejelentéktelenezni, de ez úgy látszik, nem egészen sikerült. Ez az eszme ime, ma újra aktuálissá tette az amerikai magyar reformátusok kérdését és úgy lép elő, mint egyik lehetősége az összes amerikai magyar reformátusok egyesítésének... ha mindjárt kérdés, alternativa formájában is. És most jönnek a Püspök ur neve alatt megjelent cikk legfontosabb részei, melyekben arra igyekeződik felelet adódni, hogy a két egyházi irányzat közül melyik látszik előnyösebbnek. Két szempontból mérlegel a két irány közt a Püspök Ur. 1. Vallási és 2. magyar külpolitikai szempontból. Nagyon helyes mind a kettő. Hogyr a vallási szempont nem maradhat ki egy vallási mozgalom megítélésénél, az csak természetes. Sajnos, hogy erről a szempontról a csatlakozás lázas napjaiban csaknem teljesen megfeledkeztek. Anyagi szempontok voltak főképen az irányadók. Egyik irány is, meg a másik irány is azzal igyekezett híveket fogni magának, hogy már egyszerű emberek tamáskodását is felkeltő mértékű anyagi támogatást Ígért azoknak, akik hoz
