Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
8 azzal teljesen azonos hitü, amelyikbe becsatlakozott. (Reméljük, ezt senki se próbálja eltagadni, akár szégyenkezésből, akár félrevezetési szándékból!) Már most melyek azok az egyházak, amelyekhez magyarok csatlakoztak? Több van, de csak a két legfőbbet említjük meg rövidség okáért: A Reformed Church in the U. S.-t és a Presbyterian Church in the U. S.-t. Ezek közül a Reformed Church csak a Heidelbergi Kátét ismeri el hivatalos hitvallásának, tehát épen a kevesebb történeti jelentőséggel birő magyar református hitvallást. A II. Helvét Hitvallást nem tartja hivatalos hitvallásának. Már most, jó zamatos magyarsággal szólva: ha az égtől a földig ugrálnak is a Reformed Church-höz csatlakozott testvéreink, akkor sem tagadhatják le, hogy azok közül a hitvallások közül, amelyek a magyar református ősök hitének mind máig drága alabástrom - szelencéi valának: egyet, és épen. a féltettebbet: a II. Helvét Hitvallást elvesztették. Tehát nyugodt lélekkel és kétségbevonhatatlan joggal nem állíthatják magukat se a régi, se a mai magyar református egyházzal azonos vallást vallóknak. Ez az amire mi gondolunk, amikor a magyar református vallásuaknak való elismertetést tőlük megvonjuk. És ha ez nekik fáj, ajánlunk nekik valamit: ne mi reánk haragudjanak, ne mireánk árulkodjanak, mert mi, akár hiszik, akár nem, ezek feszegetésével jót teszünk nekik, hanem fogjanak hozzá a II. Helvét Hitvallás visszaszerzéséhez. Most térjünk a presbiteriánusokkal egyesült testvéreinkre. Itt megint csak nem tehetünk róla, hogy olyat kell mondanunk, amit sokan nem szeretnek. De az igazság az, hogy ezek szegények még rosszabbul jártak, mint a Reformed Church-be jutottak. — Ezeknek nemcsak hogy a II. Helvét Hitvallás nem maradt meg, de még a Heidelbergi Káté sem, mert a Presbyterian Church, amely annyira magába olvasztotta őket, hogy még külön egyházmegyét sem engedett nekik, ezek közül egyik hitvallást sem vallja hivatalos hitvallásául, így állván a dolgok, vájjon micsoda oknál fogva veszik tőlünk rossz néven presbyteriánus atyánkfiái, hogy nem ismerjük el őket magyar reformátusoknak, hogy tiltakozunk egyházaik magyar református egyháznak való nevezése és a magyar református lelkészi címnek, palástnak általuk való viselése ellen?! Nem haragudnánk mi rájuk csak azért, hogy presbyteriánusokká lettek, hisz nincsen az sehol sem megírva, hogy mindenkinek magyar reformátusnak kell lenni, de azért már igenis méltán haragsudhatunk, hogy minden jog nélkül csupán a maguk és népünk ámítására, magyar reformátuskodjanak. Erre nekünk minden jogunk és okunk meg van, mert egész Amerikában egyedül mi vagyunk azok a reformátusok, akik a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté alapján állanak. íme, igy értjük mi azt, amikor becsatlakozott testvéreink magyar református voltát kétségbe vonjuk, vagy egyenesen elvitatjuk. Vallási és hitvaílási alapon nyugszik a mi állításunk. És ezt az alapot amolyan szofisztikával, mint amilyennel az a Lancasteri Levelekben is megpróbáltatok megdönteni nem lehet. Nem, mert mi nem vesszük külön a magyar és református szavakat, hanem magyar református vallásról beszélünk. A Biblián és az egyetemes őskeresztyén hitvallásokon kívül a Heidelbergi Kátén és a II. Helvét Hitvalláson alapuló magyar református vallásról. Akinek vallása ugyanezeken az alapokon nyugszik, az magyar református, akinek nem, az nem magyar református. Ez a tény. Akinek fáj, segítsen rajta.
