Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-10-01 / 10. szám
17 MI JÖJJÖN A TISZTSÉG UTÁN? Egyházkormányzati rendszerünk az a berendezése, amely szerint világi egyháztagok is viselhetnek világiak által betölthető egyházi hivatalokat, helyes felfogás mellett nagy erőssége lehet Anyaszentegyházunknak, több tekintetben. Egyik legfőbb tekintetben úgy, hogy az egyházi hivatalok viselésével kapcsolatban alkalmuk van híveinknek arra, hogy valóságos minta egyháztagokká nevelődjenek. Például a református egyháztanács nagyszerű egyháztagnevelő intézmény lehetne. Mert azoknak, akik annak valameddig tagjai, alkalmuk van arra, hogy az Anyaszentegyház vezetésének nehézségeit, természetét megismerjék. Alkalmuk van meglátni, hogy milyen egyháztagokkal lehet egy egyházat ■építeni, alkalmuk van megtapasztalni, hogy mi esik jól a vezetőknek és mi az, ami nemcsak a munkától, de még az élettől is elveszi azok kedvét. És ennek következtében minden világi atyánkfiának más emberként, más fajta egyháztagként kellene az egyháztanácsból kijönni, mint amilyennel oda be ment. Egy mélységes élmény felejthetetlen hatásának kellene vele jönnie. És azután is, amikor már tisztségétől megvált, hűségesebbnek, szorgalmasabbnak, templomosabbnak, Uriszentvacsorával pontosabban élőnek, adakozóbbnak, elöljárók iránt gyengédebbnek kellene lennie, mint amilyen azelőtt volt. És mindezt megtehetné, ha rágondolna, hogy “Istenem, milyen jól esett nekem is, mikor egyháztanácsos koromban valakit kegyesnek, szives adakozónak, buzgó urvacsorázónak, munkámat megbecsülőnek, a gyülekezet jó békességére vigyázónak láttam! A mostani vezetőknek is bizonyára épen olyan jól esnének ezek. Tehát a magam részéről én is megszerzem nekik ezt az örömet.” Ti régi gondnokok, régi egyháztanácsosok, régi munkások, kik bizalmatlankodásra, akadékoskodásra, sőt hűtlenségre is olyan könynyen kaphatók vagytok, szívleljétek meg ezeket! A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és méltóság nemzete. (Michelet) ÉLES FEGYVER, ÉDES MÉZ. Vájjon mi az, ami élesebb minden két-élű fegyvernél? Az Istennek beszéde. Erről mondja a Szentirás: “Az Istennek beszéde élő és ható és élesebb minden kétélű fegyvernél és elhat a szívnek és léleknek, az izeknek és a velőknek megoszlásáig, és megitéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsidókhoz irt levél 4-12). Hivcink közül sokan nem ismerik az Isten beszédének ezt a tulajdonságát. Kitűnik ez abból, hogy amikor prédikációban, vagy írásban valami elevenükre tapintó, szivüknek indulatait és gondolatait napvilágra hozó éri őket, akkor ezen megütköznek és a “kiprédikálás” gyanújával illetik az Isten igéjének szolgáját. És azt kárhoztatják, az ellen haragoskodnak, ahelyett, hogy magukba szállanának és felhagynának azzal a fogyatkozással , amire az Istennek igéje rávilágított bennük. Mert mindig magának tulajdonítsa valaki, ha valami nagyon belehasit, valami nagyon rátalál, ha az Isten igéjét vagdalósnak, kétélű éles kardhoz hasonlónak érzi. Tessék elhagyni az Isten igéje által elitéit bűnöket és akkor nem fognak ráilleni annak kárhoztatásai, igazmondásai, sőt ellenkezőleg azt fogja tapasztalni, hogy “az Urnák ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak; kívánatosabbak az aranynál, még a sok szinaranynál is; és édesebbek a méznél, még a szinméznél is.” És erről épen olyan boldogan fog vallást tenni, mint a zsoltáriró, mondván: “Mily édes az én Ínyemnek a te beszéded, méznél édesbb az én számnak!” (Zsolt. 19-11; 119-103). Megtérni, testvéreim, megtérni, és akkor édes lesz az Isten beszéde és minden prédikáció és minden sor írás, mely az Ő dicsőségének növekedését akarja szolgálni az Egyházban. ' (Efezus 3,20-21). Observator. | E. A. STEIMER § | PLUMBER & szakszerű munka csövezésben és fűtőké$ szülékekben — Phone 182-W v | 7 N. THIRD ST., DUQUESNE, PA. $
