Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-09-01 / 9. szám
7 hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a sziveknek tanácsait” . . . (I. Kor. 4-5). “Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (Márk 4-22.) Az isteni Ítélet bizonyosságának mély hatást kellene gyakorolni az életünkre. Kellene, hogy halálosan komoly problémánkká tegye életünknek az Istennek Krisztus által világosan kijelentett akaratához való igazítását. Kellene, hogy szigorúan megvizsgáljuk magunkat, hogyan is állunk mi ahoz az isteni akarathoz, mint életünk zsinórmértékéhez, viszonyítva. Kellene, hogy félelemmel és rettegéssel (Filippibeliekhez irt lev. 2-12) forduljunk el minden gonosztól és célegyenest nekidőlve igyekezzünk az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. (Fii. 3-14). Kellene, hogy földi igazságtalanságok ne keserítsenek el bennünket, mikor tudjuk, hogy az ítélet előbb-utóbb helyreigazit mindeneket. Kellene, hogy szerfelett ne itélgetnénk egymást, tudván, hogy az Ur az, aki megítél (I. Kor. 4-5), se boszuállás ne feketítené be lelkünket, mivel az Ur magának tartotta fenn a megfizetést (Róni. 12, 19-21). “Azért királyok legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragodjék és el ne vesszetek .... mert hamar felgerjed az Ő haragja. Boldogok mindazok, akik Ő benne bíznak!” (2-ik zsoltár, 10-12.) A VILÁG VÉGE. Erről a Krisztus második eljövetelével összefüggő és azzal együtt beálló eseményről igy ir a “Keresztyén Tanítások” írója: Szikszai György, az ö 128 esztendővel ezelőtt megjelent “A természeti vallás és keresztyén vallás” cimü könyvében (451-52-ik oldal): “Az utolsó Ítélet után elkövetkezik a világ végezete. (Máté 28-20; 13-40.) Hogy lészen. pedig az, és miben fog állani, nem világos. Nem lehet gondolni, hogy semmivé lenne a világ. Mert mióta teremtett dolgok kezdődtek, egy se lett semmivé. Annyival inkább nefm lehet hát gondolni, hogy az Isten semmivé tenné ezt az egész alkotmányt, amely az Ő örökkévaló hatalmasságának és istenségének dicsőséges bizonysága. A Szentirás eképpen szól erről: “Azok — t. i. a föld és az egek, melyekről az előző versben van szó — elvesznek, . . . mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözet, elváltoztatod azokat és elváltoznak.” (102-ik zsolt. 27-ik vers.) “A mostani egek pedig és a föld tartattatnak tűzre ... az Ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára .... mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig égve felbomlanak és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek ... de uj eget és uj földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2. Péter 3-ik rész 7, 10, 13. versek.) Ezen szentirásbéli mondásokból, úgy látszik, ki lehet hozni ezeket: 1. Hogy a világ vége állani fog a világ mostani formájának és állapotának elváltozásában. 2. Hogy ez az elváltozás tűz által lészen. 3. Hogy az a tűz nem megemésztő, hanem csak elváltoztató és megújító lészen. Miben fog pedig állani az a megváltoztatás és megújítás, azt senki se tudja; és mire való lészen a megújult ég és föld, azt se tudja senki. De az Isten tudni fogja azt a maga dicsőségére és egyéb bölcs céljaira forditani.” íme igy tanít Szikszai György erről a tárgyról és tanítása olyan, hogy akármelyik modern theológusnak is becsületére válna komolyságával, higgadtságával, a kijelentés vonta határok tiszteletben tartásával.
