Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-08-01 / 8. szám
24 A túloldali, nem sablonosán méltató, komoly sorokkal vezette be az Amerikai Magyar Népszava azt a kimerítő tudósítást, melyet a Sebestyén-jubileumról aug. 10-i számában közölt. A Magyar Egyház, melyhez Sebestyén esperest, mint a lap alapitóját s jelenlegi főszerkesztőt közeli kapcsolatok fűzik, nem akarja a jubileum alkalmát saját tőkéjének tekinteni, csupán arra szorítkozik, hogy a Népszava szép cikkének kiegészitéséül alább közreadja, azt a tudósítást is, melyet az ünnepség után a másik amerikai magyar napilap, a Szabadság közölt s ezzel a ténnyel összefoglaló krónikásává kíván lenni Sebestyén esperes méltán kiérdemelt ünnepeltetésének. A Szabadság cikkét itt adjuk: PITTSBURGH, PA. — A rendezőség minden várakozását felülmúlta az a hatalmas ünnep, melyet a pittsburgh-vidéki független ref. gyülekezetek rendeztek kimagasló vezérük Sebestyén Endre esperes tiszteletére 20 éves ref. papi és 15 éves amerikai lelkészi működése jubileumául aug. 7-én, Duquesneben és McKeesporton. Az ünnepség a duquesnei templomban kezdődött istentisztelettel, melyen a szolgálatot Nánássy Lajos dr. perth amboyi és Bötykös Béla dr. leechburghi lelkészek végezték. Zászlóik alatt vonultak ide ki a duquesnei és mckeesporti ref. egyletek s igen nagy számban jöttek el a szomszédos gyülekezetek tagjai és képviselői. Itt adta át a jubiláló esperesnek Nánássy Lajos dr. lelkész a független gyülekezetek ajándékát, egy díszes kézi bibliát, mint legszebb ajándékot egy olyan ember számára, ki egész életét és erejét a Krisztusi tanításnak s a ref. vallás szent ügyének áldozza oda. Úrvacsorát osztott a jubiláns esperes és ugyan ekkor konfirmált meg 21 növendéket. Az istentisztelet végeztével az ünneplő közönség a mckeesporti A. O. H. Hallba vonult. Mintegy 500 ember vett részt ezen a diszebéden, melynél impozánsabb és komolyabb összejövetelét régen nem láttuk a vidék magyarságának. Faji és felekezeti különbség nélkül jöttek el ez alkalomra neves vezető emberek s angol egyházi és világiak is vetélkedve adtak elismerést az önzetlen és igaz munkásnak, Sebestyén esperesnek. Hatalmas “éljen” fogadta a terembe lépő jubilánst, kit láthatólag meglepett a tökéletesen elrendezett asztalok mellett elhelyezkedett tömeg. A közönség városok szerint csoportosítva foglalt helyet. A kiszolgálást szinte katonás fegyelemmel kezdették meg a duquesnei, mckeesporti és leeehburi ifj. egyletek egyenruhába öltözött tagjai. Az első fogás után Borsi-Kerekes György, mckeesporti lelkész, mint a rendező bizottság lelkészi elnöke emelkedett szólásra elsőként s üdvözölte komoly szavakban az esperest. “Fegyvert s vitézt éneklek e napon, — mondotta — a fegyverként használt törhetetlen hitet s téged, mint a fegyvert becsülettel forgató vitézt. Krisztus jó vitézét stb.” Majd az esperes híveinek tökéletes bizalma jeléül egy különös ajándékot nyújtott át: egy aláirt, de kitöltetlen csekket azzal a kéréssel, hogy azt töltse ki a jubiláns arra az összegre, melyet elegendőnek vél egy három hónapos magyarországi tartózkodás költségeire, s ezt az összeget hivei rendelkezésére bocsátják, kérve azt, hogy ahol csak alkalma adódik adjon igaz felvilágoaitást az amerikai magyar ref. egyházi helyzet felől. Az elfogódottságból egyre magasabbra szárnyoló, megragadó beszéddel válaszolt Sebestyén esperes az üdvözlésre. Életének programját mondotta el. Egy nemes életprogrammot, mely református jellege mellett tökéletes amerikai magyar programm is és amellyel — legszentebb hite szerint — magyarságunk veszendőbe hajló életét gyönyörű tettekre lehet még képessé tenni. “Nem a népszerűséget keresem — mondotta — hanem tizenöt amerikai évem alatt olykor a tulajdonosaik akarata ellenére is meg akartam menteni mindazon értékeket, melyekkel egy ezer éves hazából, egy több száz éves egyháztól szakadtunk ide. És sohasem magamnak, mindig a magyar fajtának akartam használni életemmel.”
