Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-07-01 / 7. szám

9

ÍRÁS és élet

AZ IDVESSÉG ÚTJA.

Irta: Vincze Károly (Kilencedik Közlemény)

HALOTTAK FELTÁMADÁSA, ÉLŐK ÁTVÁLTOZÁSA.

(Folytatás)

Amikor tehát mi, keresztyének általában feltámadásról írunk, vagy beszélünk, akkor az összes meghaltaknak egy bizonyos jövőben bekövetkezendő, Jézus feltámadásának hasonlatossága szerint való életre kelésére gondolunk. Lássuk most már a keresztyén vallásnak ezt a tanítását közelebbről.

Ennek a tanításnak a gyökerei az ó-testamentomba nyúlnak vissza. Jób például igy kiált fel: „Én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más.” (19, 25-27.) „Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem”... énekli az zsoltáriró (49-ik zsolt. 16. v.) Gyönyörűen szól a feltámadásról Ézsaiás próféta is: „Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata és visszaadja a föld az árnyakat.” (26- 19.) A feltámadás hite van Ezékiel prófétának a száraz és az Ur Lelke által megelevenittetett csontokról való megdöbbentő látomásában is (Ezékiel 37, 1.14.) Teljes határozottsággal szól róla Dániel próféta is próféciájának 12-ik részében az első három versben. Többek között igy szól: „És sokan azok közül, akik ilusznak a föld porában, felserkennek; némelyek örök életre; némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.” Hasonló határozottságu helyeket találhatni a Bibliába fel nem vett zsidó vallásos Írásokban is. Ennek következménye aztán az, hogy az egész zsidó nép általában hitt egy jövendő feltámadásban. Még egyszerű falusi nők, mint a bethániai Lázár idősebb nővére: Mártha is tisztában voltak vele, amint azt épen Márthának eme mondása bizonyítja „Tudom, hogy feltámad t. i. Lázár a feltámadáskor az utolsó napon.” (János 11-24.) Csupán a szadduceusok felekezete nem hitt a feltámadásban (Ap. Csel. 23-8; Márk 12-18); Jézus azonban ezeket megfeddette, és bebizonyította nekik, hogy a feltámadásban való nem hivésük egyik oka az, hogy az ó-testamentomi írásokat nem ismerik és nincsen bennük erkölcsi komolyság (Márk 12-18-27.) Sehol másutt nem bizonyította Jézus azt, hogy van feltámadás. Csupán azt mutatta meg háromszor is, hogy neki van hatalma feltámasztani és állította is, hogy „amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.” (János 5-21.) Pál apostol sem annyira a halál utáni élet tényét bizonyítja a korinthusiakhoz írott első levél 15-ik fejezetében, amelyet egészen a feltámadás kérdésének szentel, hanem a test feltámadásának problémáját tisztázza, egyszerűen “bolond”-nak esztelennek nevezvén azt, aki nem érti és nem veszi be azt úgy, ahogy ő azt tanította. (1. Kor. 15-36.) A Zsidókhoz irt levél 6-ik részének második verse pe-