Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

Volume VI. January, 1927 Number 1 MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. AZ ELSŐ TEENDŐ Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes Associate Editors: Louis Nánássy — and — Charles Vincze Irta: Dr. Páhy József. Immár egy hónap óta vagyok uj őrhelyemen. Figyelem a tájékot. Mintha tisztábban látnék már. Tar­ka összevisszaságban nem táncolnak többé előttem a hajószömyetegek, a felhőkarcolók s a száguldó autók. Az első napok benyomása az volt, hogy egy egészen más, rendkívüli, uj vi­lágba jutottam. De azóta a szinek ri­­kitósága megszűnt. Az alkotmány­ról az alkotóra fordult tekintetem, a küzködő emberre s most meg az az érzetem, arcának betűiből azt olva­som, hogy ez a világ nem más, ugyanaz, mint az óceán másik ol­dalán. Minél több arc betűit böngész­getem, annál nagyobb biztonsággal érzem, hogy ez a második benyomá­som a helyes. Az emberi lélek mér­tékrendszere itt is ugyanaz. Ami ér­ték túl, az itt is ugyanaz s ami selej­tes itt, az amoda át is a tehertételre kerül. Az ember küzd itt is gyar­lóságaival, hogy a lelkében elrejtett értékek felszínre kerüljenek. Leg­­fellebb az ellentét még élesebb, a bűn még szemtelenebb itt. Különböző fordulatait figyelge­­tem ennek a harcnak azon a munka­­mezőn, amelyre elhivott az Ur. Ke­resgélem az értékeket. Vájjon talá­lok-e?.... Méltó-e értök fáradozni?.... kérdezgetem olykor. Járom a tájé­kokat, voltam sok dűlőben, némelye­ket tüzetesebben is megnézegettem. Itt-ott feltűnt és meglepett valami csodálatos fényű ragyogás. A mély­ből jött, mint mikor a föld kérge va­lami pusztító erő ökle alatt megre­ped s alulról a fenékről fölragyog a nemes érc. Ez a csodálatos fényű ragyogás a lelkek mélyéről jött. Ta­lálkoztam vele a templomban, mikor az örökkévalóság dolgain járt el­ménk, rám világított a temetőbe vivő utón, felém ragyogott egy-egy tár­sas összejövetel vidámságából, meg­­megvillant a családi hajlékokban, oly­kor az utcán is rám pillantott sötét tüzű szemeivel. Hogy micsoda ez a csodálatos fényű ragyogás?... Rájöt­tem lassan. Egy drága érték jelző, amit mindig két varázsige váltott ki. Mikor ezek felcsendültek, kigyulad­­tak a szemekben azok a csodálatos fényű ős tüzek. Az egyik varázsige: a honi rög; a másik: az ős apák meg­szentelt hite! Drága értékek az ame­rikai magyar reformátusok lelkében, sokszor mélyen elrejtve, sokszor be­borítva a világ porával, de megvan­nak, de ott vannak letagadhatatlanul. Sötét színű hullamadarak károghat­ják csupán, hogy e drága értékek fel­­szinrehozataláért nem érdemfes mun­kálkodni, nem érdemes verejtékezni. E drága értékeknek kifejezői az amerikai magyar reformátusok egy­házai és templomai. Mit akarnak ve­lük?.... Keresik bennök a szülőföld

Next

/
Oldalképek
Tartalom