Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
11 nelem számára. Az 1849. után következő elnyomás alatt a magyar protestánsoknak eszébe jutott az a kétszáz évvel azelőtt biztosított garancia, melyet az európai protestáns nagyhatalmak vállaltak a Habsburgok ellenében a magyar protestánsokért és mikor emlékeztették erre Angliát, Hollandiát és Poroszországot, azok meg is tették a lépéseket Becsben. Most a száznegyven esztendővel ezelőtt adott kölcsönünkről is bemutatjuk ezt a valláserkölcsi számlát a világnak. Kíváncsian várjuk, hogy milyen szolgálattal fogják viszonozni a mienket a csehek? SZEMLÉLŐDÉS Templomok vagy Clubok? Az istentiszteleteknek mindinkább való elfajulása idején nem lesz érdektelen, ha gondolkodunk az alábbi két idézet felett, melyek tekintélyes egyházi Íróktól származnak: “Az a felfogás, amely az istentiszteletet olyan alkalomnak tekinti, amelyen az emberek kölcsönös társas kedveskedéseiket egymással kicserélik, s azokat másokra is kiterjesztik. nagyon alacsony színvonalra helyezi, ha mindenestől le nem rontja a templombajárás igazi motívumát. Az amerikai protestántizmusnak egyik gyengesége az, hogy az egyháznak ilyen “club” elgondolása benne uralkodó elem. A római katholikus egyházban senkinek sem jut eszébe, hogy személyes figyelmet várjon, hacsak ilyen irányú kívánságát a pappal, vagy valakivel, aki azt a papnak átadja, nem közölte. Ha az illető azért ment a templomba, hogy az igazságot hallja és Istent imádja, kisebb gondja is nagyobb kell, hogy legyen annál, hogy a gyülekezet milyen fogadtatásban részesíti. A protestántizmus meggyöngitette magát és az Egyház-at megfosztotta méltóságától “pártolás” utáni licitálásával. Ha az egyházak szakítanának azzal az állapottal, amelyben mint tágjaik szórakoztatására alakult klubok szerepelnek, az a bírálat, amelyet ma úgy kihívnak maguk ellen, nem érhetné őket. S ha aztán betöltenék azt a hivatásukat, hogy híveik közösségének az igazság hirdetésének és az Örökkévaló igaz imádásának alkalmát és kiváltságát biztosítsák, megnyernék az emberek háláját, akik mást nem várnak tőlük.” (Outlook.) “Azok, akiket a népszerű szórakoztatások és az egyházak szenzációhajhászó hirdetései visznek a templomba, valószínűleg úgy gondolkoznak ezek felől az egyházak felől, ahogy az Egyház felől gondolkozni nem szabad.” (Raymond Calkins.) * Születésnapi pennyk. Mind sűrűbben látjuk az egyházi hírek között, hogy itt is ott is a templomokban ünnepük a gyermekek születésnapjukat s “nagy gaudiummal, háromszoros éljen-rivalgással” üdvözlik társukat, aki annyi pennyt perget a perselybe, ahány esztendős. Olyan óhajtásról is olvastunk: bár minden egyháztag a templomban ünnepelné születése napját, természetesen megfelelő pennyk, gaudiumok és éljenek közepette. Van egy egyház, mely minden vasárnapról közéteszi, hogy melyik gyermeknek volt születésnapja s mennyi pennyt számolt be a kosárba. —- Az Isten szent szerelmére, hát mi az a templom tulajdonképen? Az Isten dicsőségére való szerény és alázatos adakozást szabad vásári jelenetté alacsonyitani? Hiúságra amugyis fogékony gyermekiélekben szabad a nem dicsérendő tulajdonságokat hírlapi nyilvánossággal legyezgetni? Mivé lesz itt a magyar református vallás és egyház ékes és méltóságos templomi rendje? Óh pennyk, pennyk, pennyk!! T
