Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-02-01 / 2. szám

11 nelem számára. Az 1849. után kö­vetkező elnyomás alatt a magyar protestánsoknak eszébe jutott az a kétszáz évvel azelőtt biztosított ga­rancia, melyet az európai protestáns nagyhatalmak vállaltak a Habsbur­gok ellenében a magyar protestán­sokért és mikor emlékeztették erre Angliát, Hollandiát és Poroszorszá­got, azok meg is tették a lépéseket Becsben. Most a száznegyven esz­tendővel ezelőtt adott kölcsönünkről is bemutatjuk ezt a valláserkölcsi számlát a világnak. Kíváncsian vár­juk, hogy milyen szolgálattal fogják viszonozni a mienket a csehek? SZEMLÉLŐDÉS Templomok vagy Clubok? Az istentiszteleteknek mindinkább való elfajulása idején nem lesz érdektelen, ha gondolkodunk az alábbi két idé­zet felett, melyek tekintélyes egyhá­zi Íróktól származnak: “Az a felfogás, amely az isten­tiszteletet olyan alkalomnak tekinti, amelyen az emberek kölcsönös tár­sas kedveskedéseiket egymással ki­cserélik, s azokat másokra is kiter­jesztik. nagyon alacsony színvonalra helyezi, ha mindenestől le nem ront­ja a templombajárás igazi motívu­mát. Az amerikai protestántizmus­­nak egyik gyengesége az, hogy az egyháznak ilyen “club” elgondolása benne uralkodó elem. A római katho­­likus egyházban senkinek sem jut eszébe, hogy személyes figyelmet várjon, hacsak ilyen irányú kívánsá­gát a pappal, vagy valakivel, aki azt a papnak átadja, nem közölte. Ha az illető azért ment a templomba, hogy az igazságot hallja és Istent imádja, kisebb gondja is nagyobb kell, hogy legyen annál, hogy a gyülekezet mi­lyen fogadtatásban részesíti. A pro­­testántizmus meggyöngitette magát és az Egyház-at megfosztotta mél­tóságától “pártolás” utáni licitálásá­val. Ha az egyházak szakítanának azzal az állapottal, amelyben mint tágjaik szórakoztatására alakult klu­bok szerepelnek, az a bírálat, amelyet ma úgy kihívnak maguk ellen, nem érhetné őket. S ha aztán betöltenék azt a hivatásukat, hogy híveik kö­zösségének az igazság hirdetésének és az Örökkévaló igaz imádásának alkalmát és kiváltságát biztosítsák, megnyernék az emberek háláját, akik mást nem várnak tőlük.” (Outlook.) “Azok, akiket a népszerű szóra­koztatások és az egyházak szenzá­­cióhajhászó hirdetései visznek a templomba, valószínűleg úgy gon­dolkoznak ezek felől az egyházak fe­lől, ahogy az Egyház felől gondol­kozni nem szabad.” (Raymond Calkins.) * Születésnapi pennyk. Mind sű­rűbben látjuk az egyházi hírek kö­zött, hogy itt is ott is a templomok­ban ünnepük a gyermekek születés­napjukat s “nagy gaudiummal, há­romszoros éljen-rivalgással” üdvözlik társukat, aki annyi pennyt perget a perselybe, ahány esztendős. Olyan óhajtásról is olvastunk: bár minden egyháztag a templomban ünnepelné születése napját, természetesen meg­felelő pennyk, gaudiumok és éljenek közepette. Van egy egyház, mely minden vasárnapról közéteszi, hogy melyik gyermeknek volt születés­napja s mennyi pennyt számolt be a kosárba. —- Az Isten szent szerelmé­re, hát mi az a templom tulajdonké­pen? Az Isten dicsőségére való sze­rény és alázatos adakozást szabad vásári jelenetté alacsonyitani? Hiú­ságra amugyis fogékony gyermek­iélekben szabad a nem dicsérendő tulajdonságokat hírlapi nyilvános­sággal legyezgetni? Mivé lesz itt a magyar református vallás és egyház ékes és méltóságos templomi rend­je? Óh pennyk, pennyk, pennyk!! T

Next

/
Oldalképek
Tartalom