Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
22 poharakban a szentek imádságai illatoznak (Jelenések 5-8) Imádkozó lelkeknek kell lenniök. Másképen el sem tudnánk őket képzelni. VIII. Tovább menni, a szadduceusok szellemében kíváncsiskodó, akadékoskodó kérdéseket feltenni (Máté 22, 23-33) nem ajánlatos. Elégedjük meg annyival, amennyit Isten tudatni, avagy sejtetni engedett. Annyi pedig teljesen elegendő arra, hogy gondolkozóba essünk és életünket komolyabban Isten igéjéhez szabjuk. Az Istennek a Jézus Krisztus értünk áldozásában megnyilvánult irgalmához sietősebben támaszkodjunk. Idvességiinket félelemmel és rettegéssel munkáljuk. Mert egy bizonyos, hogy akármilyen félelmes és titokzatos az élet a halál után: mentül jobban Megváltójának érzi valaki a Krisztust, annál kevésbbé uralkodik rajta a borzadály. Sőt a hívőkre nézve szinte kívánatos földi sátoruk levetni és mindenkor Krisztussal lakozni (Fii. 1-23). Krisztussal, akinél vannak a pokol kulcsai is (Jelenések 1-18.) IX. Mielőtt sorainkat befejeznénk, még csak két dologra térünk ki. Az együk a róni. kath. egyház által tanított purgatórium (Tisztítótűz) kérdése. Megegyezik-é az az írásnak a testből elköltözött és a testtel való egyesülésre (feltámadás) és az utolsó ítéletre váró lelkekről szóló tanításával, melyet a fentebbiekben, igyekeztünk nyújtani? Határozottan azt kell mondanunk, hogy nem. Először is a r. kath. egyház által tanított purgatóriumban az összes lelkek együvé kerülnek ideiglenesen. Már pedig a gazdagról és Lázárról szóló elbeszélés szerint közöttük “nagy közbevettetés” van. Továbbá láttuk, hogy a Szentirás sehol n|em beszél arról, hogy az idvességre választott lelkek tiiztől gyötörve tisztittatnának. Szép boldogság volna az: tűzben égni! Állapotukkal, a Szentirással sokkal inkább megegyezik az a feltevés, hogy Isten áldott közelléte növeli őket a kegyelemben. A gonoszokról mondatik ugyan, hogy tiizn,ek lángjában gyötörtetnek. Azonban ez nem tisztitó, hanem büntető tiiz. Eredményeként nem jöhetnek át megtisztultan a boldogok közé. A r. kath. purgatórium-ta:n tehát itt is célja-vesztett. Azonkívül még a földi életre gyakorolt erkölcsi hatása is kifogásolható. Nevezetesen azzal, hogy a földi bűnös életfolytatás következményén szerinte még javítani lehet a halál után, arra csábíthat gyenge lelkeket, hogy vétkezzenek, mig csak vétkezhetnek, aztán hagyják meg, hogy holtuk után imádkozzák ki őket a “gyötrelemnek ama helyéből.” A lelkek “status intermediatus”-áról szóló tant szépen el lehet fogadni a purgatóriumról szóló tan nélkül. BOLDOG KARÁCSONYI — ÉS ÚJÉVI ÜNNEPET kívánnak a Magyar Egyház olvasóinak ANGYAL GYÖRGY — ÉS — KÁLMÁN NÁNÁSSY ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓK
