Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
20 'őrgatni, vagy elmagyarázni próbálni, vagy egyszerűen letagadni az, aki az utolsó ítéletet rögtön a halál utánra helyezni és a lelkeknek egy közbeeső állapotát tagadni akarná. Mivel pedig ezt egyetlen írást tisztelő keresztyén se tenné, nyugodtan állíthatjuk, hogy van a lelkeknek egy “köz állapotnak” nevezhető állapotja, mely a test halálálától a feltámadásig tart. Magyar református vallási életünk nagyjai közül nem kisebb ember tanította ezt, mint az a Szikszay György, akinek “Keresztyén Tanítások” cimü imádságos-könyve szinte minden magyar református hajlékban ott van (A természeti és keresztyén. vallás. A magyar keresztyének számára és épületére irta és kiadta Szikszai György, a debreczeni r. ekklézsiának egyik prédikátora, és azon dieczezisbéli ekklézsiák esperestje. Pesten, Trattner Mátyás betűivel. 1799., 431-ik oldal). II. Másodszor ezen közbeeső állapot fennáll mind a jókra, mind a gonoszokra. Világosan mutatja ezt a gazdagról és Lázárról szóló történet. A lelkeken, mindjárt a testtől való elválás után ítélet megyen végbe (jóllehet nem az utolsó ítélet, mely a feltámadás után történik és a testre is kihat.) Az Ítélet tulajdonképen nem áll másból, mint kinekkinek olyan helyre juttatásából, amilyen lelke minőségével megegyez. Kietlen, irgalom, szeretet, könyöríilet, hit nélkül való lelkek sorsa pokol. Hivő, keresztjüket türelmesen hordozó, alázatos lelkek jutalma “Ábrahám kebele,” a hívők otthona, “a paradicsom.” Megtartja öntudatát, életét a gonoszok lelke is, a jók lelke is. Egyik azért, hogy szenvedjen, a másik azért, hogy boldog lehessen. Semmi sem ellenkezik jobban a Bibliával, mint az a tévtanjtás, mely azt állítja, hogy a lelkek átalusszák a test halála és a feltámadás közti időt. (psychopannychism.) Ez meg nem érdemlett nagy jótétemény volna a gonoszoknak, mert igy sok gyötrelemtől megmenekednének. Viszont megrövidítése volna, a jóknak, mert nem élvezhetnék mindjárt a halál után Krisztus hit által elfogadott áldozati halálának javait. A keresztyénség régebbi századaiban az arábiai és arméniai szekták, a középkorban sok nyugati keresztyén, többek között XXII-ik János pápa is vallotta ezt a tanítást. A reformáció korában a sociniánusok és arméniánusok, főképen pedig az ujrakeresztelők (anabaptisták) vallották. Akadtak aztán közöttük olyanok is, akik azt tanították, hogy a testtel együt a lélek is megsemmisül, (thnetopsychism). Ma a “biblia-tanulmányozók” vallanak ezekhez hasonló nézeteket. Hivatalos elfogadásra ezek a tévelygések egyetlen komoly keresztyén egyházban nem találtak. Maga Kálvin János két ízben is cáfolatot irt ellenük. A lelkek tehát élnek, öntudatuk birtokában vannak és földi élet-folytatásuk határozza meg, hogy mindjárt a halál után boldogság, vagy gyötrelem-é az osztályrészük. III. A jó és rossz lelkeknek földön folytatott életük minősége alapján való halál utáni szétválasztása végleges, örök. Egyik helyről, a másikra átmenni nem lehet. Világosan tanítja ezt a gazdagról és Lázárról szóló elbeszélés. “Nagy közbevettetés” van a pokol és a paradicsom között. És azt a közbevettetést senki át nem lépheti. Földi életének minősége örökre eldöntötte a sorsát. Félelmetes komolyságot tulajdonit $ Telefon 317 Carteret $ | CHARLES E. CONRAD § & Fűtőkészülékek, Csövezés, Bádogos- & >? munkák x $ 535 Roosevelt Avenue, Carteret, N. J. v