Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-07-01 / 7. szám

30 u. mutatta be Novak Lajos donorai lel­készt a gyülekezetnek. Az Istentisztelet után — melyet az uj lelkész végzett, — a gyülekezet a hivek által nem régen vásá­rolt házhoz vonult, melynek tágas ebéd­lőjében már teritett asztal várta a vendé­geket. A hófehér térítővel letakart aszta­lokon a vasárnapi iskola növendékei kezé­től odahelyezett gyönyörű virágcsokrok mosolyogtak a belépők felé. Az ebédlő fa­lain amerikai s magyar színek. Az egyház érdemes gondnoka meleg szavakkal üd­vözölte az uj lelkészt és a vendégeket, kik­nek soraiban ott volt a helybeli magyar r. k. egyház plébánosa és egy angol lelkész feleségével. Az üdvözlő szavak után az angol dalárda négy tagja énekelt gyönyö­rű egyházi énekeket. Ezeknek elhangzása után fehérkötős nők hordták a jobbnál­­jobb magyaros ételeket. Az első fogás után Borsy-Kerekes György lelkész emelkedett szólásra. Lelkes szavakkal üdvözölte az uj lelkészt, a leechburgi gyülekezetét és nagy örömének adott kifejezést, hogy a leech­burgi független magyar ref. egyház öröm­ünnepén a helybeli magyar r. k. és angol egyház lelkészeit is, üdvözölheti. Utána Réthy magyar r. k. plébános beszélt. Igaz magyaros névvel tett ígéretet arra, hogy mig Leechburgon lesz, a leechburgi füg­getlen magyar ref. egyházat minden szép­­re-jóra való törekvésében támogatni fogja. Sokáig tartó éljenzés után az uj lelkész köszönte meg azt a szeretetteljes figyel­met, mellyel az egyház tagjai őt fogadták. Megköszönte az elhangzott üdvözleteket és örömmel fogadta a másik magyar felekezet lelkipásztorának felajánlott támogatását. “Nekünk nagy szükségünk van — úgy­mond az összetartásra felekezet külömbség nélkül, mert nemcsak idegenekkel szemben kell védelmeznünk igaz ügyünket, de szo­morú tapasztalásom rövid itt tartózkodá­som alatt, hogy vannak, akik hitöket és fajukat elfeledve idegen érdekeknek szol­gálatába álltak. Az ezekkel való küzdel­münk sokkal keserűbb és nehezebb, mert fáj, hiszen testvéreink ellen kell küzde­­nünk.” Aztán még több dikció hangzott el YOUNGSTOWN, OHIO. Lelkész: Dr. Gerenday László. — Cime: 925 Mahoning Avenue. — Phone: 64297. Gondnok, Steeltonról: Göncz Mihály; East Youngstownból: Almássy Gábor. Pénztáros: Hodory Sándor és Balogh Mihály. Jegyző: Ka-» tócs János. Ellenőr: Szadai Benjámin. Egy­háztanácsosok: Lengyel Lajos, Eszenyi István, Bosnyák Ferencz, ifj. Dorkó János, Veres Imre, Batári András, Kántor Péter, Markovics Ist­ván, Belenszky János, B. Kiss János, Szántó József, Kovács Elek, Fodor Lajos, Gecse János, Varga Sándor, Combos András, Varga János. Az egyház haladása. Ifjú egyházunk törhetelen kitartással halad a megkezdett utón. A templomtelek és parókái vásár­lásának és birtokba vételének rendezése után, az egyház vezetősége most tárgya­lásokat folytat a temploímépités megkez­dése felől. A tervek szerint áruba bo­csátjuk a telken levő hat szobás házat s a megmaradó területen még mindig lesz hely egy minden tekintetben meg­felelő templom építésére, melynek befo­gadó képessége is elegendő lesz. A temp­lom alatt hatalmas basement is lesz az iskolai és egyleti munka számára. Temetés. Youngstown város és kör­nyékének impozáns részvéte mellett te­mettük el Julius 13-án Szulligán János (Csicser, Ung m.) gör. kath. vallásu, 45 évet élt testvérünket. A permetező eső ellenére is mintegy 5—600 főből álló gyülekezet foglalt helyet a gyászháznál felállított ravatal körül, hol a szolgáatot Gerenday lelkész s Borsy-Kerekes György mckeesporti lelkész végezték. Majd az uj templom helyére vonult a gyászkiséret, hol Istennek vigasztaló igéit Borsy-Ke­rekes György hirdette. 50 autóból álló kiséret vonult ki a temetőbe is, hol Gerenday László lelkész mondotta az utolsó Isten hozzádot. Az elhunyt Szul­ligán János más vallásu léttére is lelkes harcosa volt a független egyháznak s nevét egy telek adományozásával is em­lékezetessé tette. Halálát ref. vallásu felesége s három gyermeke, öreg szülei, kiterjedt rokonság s hatalmas tisztelő tábor gyászolja. PÁRTOLJUK LAPUNK HIRDETŐIT, ŐK IS PÁRTOLNAK MINKET.

Next

/
Oldalképek
Tartalom