Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-05-01 / 5. szám
13 második fokozatán is, a cselekvő fokozaton, mely a következő három elemet foglalja magában: belső elhatározása annak, hogy szakítunk a múlttal; ez az, amit a Szentirás metanoia-nak, elmeváltoztatásnak nevez. (Ap. Csel. 26, 20.) Másodszor jön a gonosztól való tényleges elfordulás.... (Ap. Csel. 2,40.) Harmadszor az Istenhez való tényleges odafordulás Ez a lelki átalakulás a megtérés. S magának a megtérésnek a természetéből világosan láthatja mindenki hogy megtérés nélkül senki sem lehet keresztyén. Kérdés most már, hogy ki hozza létre a megtérést? Tisztázzuk ezt a kérdést azért, hogy azok, akik úgy érzik, hogy volt nekik ilyen lelki tapasztalatuk: tudják kinek adni érte a dicsőséget; azok pedig, akiknek szivbeli óhajtásuk az, hogy ők is megtapasztalják a megtérést: tudják hol keresni azt. A főfő rész Istené. A Szentlélek Isten az, aki a tényleges megtérést átérzett, belátott,. halogathatatlan szükséggé tevő, megvilágositó látást adja. A Szentlélek-Isten az, aki az emberi léleknek a régi és uj élet közötti választás kritikus pillanatában a jó felé fordítja elhatározását. A Szentlélek Isten az, aki bátorságot ad a gonosztól való elfordulásra, és hitet bizalmat az Isten felé fordulásra. S mi az ember munkája? Semmi. Csak az, hogy ha valaha, akkor életének ebben a döntő pillanatában legyen őszinte önmagával szemben s lássa meg, hogy ami jót, nemest még meghagyott benne a bűn, az szinte összekulcsolt kezekkel esdekel neki, hogy hallgasson a Lélekre s kövesse azt. Már most feleljünk arra a kérdésre, hogy hogyan s mivel idézi elő a Szentlélek a megtérítendő emberi lélek megvilágositását s mivel veszi rá, hogy a gonoszt elhagyja és életét Istennek áldozza? Kimerítő feleletet nem adhatunk, mert a Léleknek munkája sokkal titokzatosabb, sokkal inkább egyénekhez szabott, semmit annak teljes ismeretére képesek volnánk “A szél fu, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: igy van mindenki, aki Lélektől született.” (Ján. ev. 3, 8.) Azonban tudjuk azt, hogy fő-eszközei a Krisztus evangvélioma és a sákramentumok. A Krisztus evangyélioma, amely feltárja előtte mindazt, amit Isten tett azért, hogy ő, az ember, kárhozat gyermekéből Isten gyermeke lehessen; amely feltárja előtte azt az országot, amelynek Krisztusban ő is örököse. S a sákramentomok, melyek közül a keresztség által ő is bevétetett az örökösök közé; s az Úrvacsora, mellyel tényleg részesül az örökségben. Ezeknek tudásából fontos gyakorlati következtetéseket vonhatunk le. Ha a lelkek megtérítésénél az Istennek igéje és a sákramentomok a Lélek leghathatósab eszközei, akkor mind az Isten igéjét, mind a sákramentomokat felette nagy becsben kell tartanunk. Szükségesnek és minden tiszteletreméltónak kell tartani az Egyházat, amely mind a kettőt megőrizte. Szükségesnek és minden tiszteletre méltónak kell tartani a lelkipásztori hivatalt, amely által az Egyház Isten igéjének hirdetését és a sákramentomok kiszolgáltatását végzi. Lelkünk idvességének keresése érdekében és azért hogy Istennek a legnagyobb áldozattal megtett üdvintézkedései reánk nézve hiábavalókká ne legyenek, tartsuk tehát kötelességünknek az Isten igéjének olvasását, hallgatását és a sákramentomokkal való élést. Helyezzük ma-i gunkat a Lélek széljárásába mindenkor, amikor csak tehetjük, hogy rajtunk is véghezvigye a megtérésnek a munkáját, amellyel az idvesség útjára helyez át bennünket. f