Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-05-01 / 5. szám
10 részben eltompult hanggal Laky Zsigmond (New-brunswick), Tóth Mihály (Detroit), Melegh Gyula (McKeesport), Harsányi Sándor (Astabula), Tóth Sándor (Lancaster) próbálnak ágálni. Egyikiikmásikuk talán épen most készül Magyarországra — “téríteni.” Lehetséges az, hogy a fent leírtak tudtával ne támadjon fel bennük a bűnbánó magyar református öntudat, annak a szent örökségnek mindig hazajáró szelleme, melyet különböző magyar alma materektől kaphattak drága ajándékul? Lehetséges még mindig nem látni a pusztulást, mely különösen az amerikai magyar reformátusságra vár, ha sorsának igazgatását Isten után saját maga át nem veszi? És fogadhatják szülőföldünkön méltóságoknak kijáró tisztelettel azokat a missziózókat, akik ősi magyar református lelkünk fájdalmait, vágyait nem értik vagy nem akarják érteni? Fogadhatják szeretettel azokat, akik itt Amerikában saját vallásuk, saját fajuk ellen tudva vagy tudatlanul dolgoznak? Ezekre a kérdésekre még nem merünk felelni. Csak annyit tudunk, hogy ha újabb két év eltelik, mely alatt az amerikai magyar reformátusság életében az imádkozva várt önállóságra-egyesiilés el nem következik és e sorok írójának megint alkalma lesz a cikk elején említett öregebb amerikás pappal vitatkozni: az egész vitatkozás végső eredménye akkor már aligha lehetne több ennél a szánakozó, fájdalmas, tömör mondatnál: — Bátyám! Szégyeld magad! | A Magyar Egyház az Amerikai Magyar Reformátusok békéjéért harcol! J CARTERET, NEW JERSEY HA CSALÁDJÁT VAGY ÖNMAGÁT BIZTOSÍTANI AKARJA — forduljon — I. REEVES-hez a hatalmas “New York Life Insurance” életbiztosító társaság teljeshatalmu megbízottjához, aki készséggel ad levélileg is mindennemű felvilágosítást. CÍM: I. REEVES 210 E. EIGHTY-FIRST ST. NEW YORK, N. Y.
