Magyar Cserkész, 2000 (52. évfolyam, 1-4. szám)
2000-01-01 / 1-4. szám
10 2000 JUBILEUM 2000 MAGYAR CSERKÉSZ 2000 JUBILEUM 2000 NEM TÖRŐDÜNK AZ IDŐVEL ! ZUHOGHAT, AHOGY AKAR! CSAK AZÉRT IS JÓ KEDVÜNK VAN ! A fenyőkatedrális misztikus csendje fogadta vasárnap István király táborozó népét. A fenyves égre törő törzsei között pára terjengett, a fenyőgyanta kellemes illata szállott a levegőben. A tűlevelek évek során egymásra ülepedő halmaza jól elnyelte a sok-sok esőt. És elnyel minden zajt is. Fatörzseiken apró réztáblák emlékeztetnek cserkésztestvéreinkre, akik már hazamentek. A fák között faragott oltáron hímzett magyar terítő. A Jóisten templomában vagyunk. Lassan benépesül a hely, megérkeznek a vámépek és szép rendben leülnek. Megkezdődik a mise, együtt imádkozik a magyar, az amerikai, a romániai, a brazíliai, az ausztráliai, a kanadai, a vajdasági és horvátországi, szlovákiai vagy ukrajnai magyar, fiatal és öreg, katolikus és protestáns. Valóban ökumenikus ez az istentisztelet. Itt nem fontos az állampolgárság és a felekezet, sok száz torokból egyszerre száll a zsoltár és a dicséret, együtt mondjuk az Úr imádságát, fogjuk egymás kezét és e kézfogásban velünk vannak azok, akik ma - vagy soha többé - nem lehetnek velünk. így sokszorozzuk meg hitünket az isteni szeretetben és abban, hogy mindannyian emberebb emberek és magyarabb magyarok legyünk. (OzJ A tábor nem áll teljesen víz alatt, de a rengeteg eső, sár éppen elég volna a panaszra. Ám ennek ellenére a jókedv, lelkesedés nem hiányzik. A Pannonhalma mögötti rétről a szerkesztőségbe hallatszik a kacagás, a nehézségeket persze, hogy érezzük mi is. Nem vagyunk buták. Ha nyakunkba esik az eső, tudjuk, hogy nem süt a nap, de csak azért is nagyon jó kedvünk van. (nos) Szabolcsvár őrtornya NKJ ' '' '' V. Jeszenszky Géza, washingtoni nagykövet Ludasim, pajtásim... Szentkirályi Vajk és rajongói foto Sí Biharvár leányaihoz kedden reggel érkezett el a zene. A műsor nemcsak szép, hanem hasznos is volt. A vendég Ökrös együttes gyönyörű népdalokat mutatott be Megismertük a gyimesi csángók egyik hangszerét, az ütőgardont. Sokunknak kedvenc hangszere lett ez a fiira szerkentyű. Nem maradhatott el a tánc sem - bokáig sárban, de a lányokat ez egyáltalán nem zavarta. A zenészek megtanítottak egy szép csángó éneket is: Ludasium. pasjtásim... A szép dal hamarosan felcsendült Biharvár falai közt. A muzsika végén általános kívánságra bemutatták a többi hangszerüket is. A lányok egymás szavába vágó kérdései mutatták érdeklődésüket.
