Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
MAGYAR CSERKÉSZ 7. oldal A Békás-szorosban István bá’ régi iskolája. A busz alig fért be a kapun, de a végén sikerült neki. (Egy személyautó a busz útjában volt, azt a fiúk megfogták, felemelték és arrébb tették!) Megnéztük a várost, a Házsongárd temetőt, Mátyás király szülőházát és szobrát, meg a Szervátiuszmúzeumot. Később még két napig táboroztunk is a kolozsvári csapatokkal. Kalotaszeg vidékén is jártunk. Voltunk Körösfőn, sok szép templomot látogattunk meg. Szép volt a sok népi hímzés a templomokban, amit mind az ottani asszonyok készítettek. Sok református templomban láttunk kazettás mennyezetet is. Makfalva községben nagyon kedvesen láttak, az esti istentisztelet után gyönyörű népi bemutató volt a tiszteletünkre. Aztán tánc volt. Elég későn feküdtünk le, de nagyon jó volt! Hosszú utakat tettünk meg néha a buszon, ilyenkor elkezdtünk egymással levelezni. A leveleket betettük egy levelesládába, aztán időnként valaki kiosztotta a címzetteknek. Jó volt, mert mindenki írt mindenkinek. Marosvásárhelyen megnéztük a kultúrpalotát, meg a Bolyaiak szobrát. Bolyai Farkas és János híres matematikusok voltak. Aztán szabadidő volt, mindenki felfedező körútra indult a városban. Ez is nagyon érdekes volt. Korondon egész délután nézegettük a sok szép népművészeti tárgyat, jól be is vásároltunk. Szováta üdülőhelyen nagyot úsztunk a Medvetóban. A tó vize sós, mert alatta sósziklák vannak. Egy patak ráfolyik a tó tetejére, az rendes (édes), nem sós víz. A kétféle víz olyan, mintha ablak volna a tó tetején. A napsugár bemegy, de nem tud kijönni, így a tó vize meleg. Csíksomlyón meglátogattuk Tisztit (aki róm. kát. lelkész és ifjúsági vezető). Nagyon kedves misét mondott, aztán megnéztük a Csibészklubot, meg a „kiscsibészeket”, akik árva gyerekek és a Tiszti meg a fiatalok vigyáznak rájuk. Nagyon kedvesek voltak. Aztán felmentünk a Salvator-kápolnához, melyet Hunyadi János építtetett. Ott találkoztunk Antal testvérrel, aki igazi remete. Finom édes meg savanyú kecsketejet ittunk. Tiszti is nagyon szerette. Utána Antal testvér még trombitált is nekünk (azelőtt trombitás volt egy katonazenekarban). A trombita hangjára hármas visszhang jött vissza a csíki hegyekből. Mikor lejöttünk a Salvator-kápolnától, az „Apostol boys”, amely a csibészekből alakult rock-zenekar, templomi koncertet adott nekünk a Tiszti templomában. Nagyon élveztük mi is, meg a csíksomlyói fiatal cserkészek is. Még a Tiszti is énekelt a zenekarral. Sohasem hallottunk eddig rockzenét templomban, pedig szép volt. Meglátogattuk a búcsújárásáról híres kegytemplomot a csíksomlyói Szűzmária szobrával. Közülünk néhányan tudtak orgonáim, megengedték nekik, hogy a hatalmas orgonán játsszanak. A csíksomlyói templomban Egy éjszaka Csíksomlyón, egy másik éjszaka a Hargitán táboroztunk a székely cserkészekkel, a saját cserkészparkjukban. Megnéztük a Gyilkos-tót, de mint ott mindig, akkor is nagyon esett az eső. A Békás-
