Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
20. oldal MAGYAR CSERKÉSZ (J\etn voít fontos! A 310-es csapat cserkészei, kiknek parancsnoka akkor Vass Sanyi bá volt, rendszerint csendes, de elszántan kemény versengésben álltak a város másik cserkészcsapatával, a 260-asokkal. Mindenben, de főleg az Akadályversenyen. Viszont ugyanolyan komolyan vette mindkét csapat az igazi cserkészlelkület gyakorlását is, ami a 10 cserkésztörvény megélésében nyilvánult meg. Egyik héten, a cserkészév kezdetén, arról volt szó a gyűlésen, milyen lehetett az, amikor Jézus mosta az apostolok lábát, ahogy azt olvasták cserkészpapjukkal János 13. evangéliumában. Hogy jobban megmaradjon a szolgálat lecke lényege, Sanyi bá csoportokra osztotta a cserkészeket és elküldte őket, hogy találjanak gyakorlati módokat a szolgálatkészségre, vagyis arra, hogy A cserkész ahol tud segít. “Menjetek ki a városba a következő két órára és tegyetek úgy, mintha ti lennétek Jézus”-mondta Sanyi bá. “Ha ti lennétek Jézus, ti mit tennétek? Találjátok ki, hogy Ő hogy segítene az embereken.” Két órával később a gyerekek újra összejöttek a cserkészotthonban, hogy elmond ják, hogy töltötték az időt. Az egyik csapat két órán keresztül tisztította egy idős bácsi udvarát. Egy másik csoport fagyit vett és elvitte néhány környékbeli özvegynek kedveskedésül. A harmadik csoport meglátogatott egy beteg embert a kórházban és adott neki egy lapot jókívánságaikkal. A következő csoport elment egy öregotthonba és karácsonyi énekeket énekelt az időseknek - igen, szeptember közepén. Viszont mikor az ötödik csoport fel állt és bejelentette mit csinált, mindenki hangosan felmordult. Ez a csoport nem máshoz ment el, mint az ellenfél csapatparancsnokához, akitől megkérdezték ismer-e valakit, akinek szüksége lenne segítségre. A csapatparancsnok elküldte őket egy idős nénihez, akinek munkásokra volt szüksége az udvara kitisztításához. Ott két órán keresztül vágták a füvet, gereblyézték a kertet és nyírták a bokrokat. Mikor készülődtek viszszaindulni, a néni összehívta a csoportot és megköszönte munkájukat, “nem is tudom, hogy lennék meg nélkületek !•”mondta nekik. “Ti cserkészek a 260-as csapatból mindig eljöttök megmenteni engem.” “A 260-as csapatból”-szólt közbe Sanyi bácsi. “Hát legalább remélem, kijavítottátok a nénit és megmondtátok neki, hogy ti a 310-es csapatból vagytok.” “Hát nem, nem javítottuk.”-válaszoltak a gyerekek. “Nem tartottuk fontosnak.” Kissné Farkas Ágnes • Szerinted különbözik valamiben az ötödik csoport szolgálata a többi csoportétól? • Te szoktál segíteni úgy is, hogy ne tudják meg, te voltál? Válaszaitokat várja a ________Magyar Cserkész szerkesztősége.________
