Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
14. oldal MAGYAR CSERKÉSZ (5. sz. cscs.) által vezetett „Lepke” őrsünket körbevitte, hogy megtekintsék az altáborokat. A lettek szövetsége 14 lettországi vezetőt, cserkészt és rovarcserkészt hozatott át erre az alkalomra. A 285-ös létszám tagjai között többen voltak Kanadából és nyolcán Ausztráliából. A tábor a „BSA Tri-Mount Cserkészpark"-ban, a Catskill hegység tövében helyezkedett el, melyet ez alkalomra a lettek kibéreltek. Ezért kész táborhelyet kaptak; a táborhelyeken megépített fapadlók fölé lehetett a sátrakat fölverni, ami a göröngyös talajtól és a nedvességtől megóvja az alvókat. Ügyes megoldás. Mi is ilyenekre húztuk fel a két sátrat, a kiképzők altáborában. Az altáborok korosztály táborok voltak; külön-külön fiú/leány, kiscserkész, cserkész, öregcserkész és a táborparancsnokság. Minthogy emigrációjuk már 1940- ben elkezdődött és azóta újabb menekülési vagy kivándorlási hullám nem érkezett, cserkészeik nagyjából a 40-es nemzedék leszármazottai. Érdekes megemlíteni, hogy egy magyar apa lett feleségével 3 gyereket táboroztatott. Kiderült, hogy ő_ dr. Lelkes Lajos állatorvos, egykori new brunswick-i cserkész. Lajost meghívtuk vacsorára az asztalunkhoz, elbeszélgettünk vele s a tábortűznél is velünk énekelt. Minden altáborban volt valami kimagasló és egyben praktikus építmény. Érdekes föld feletti tűzhelyeket láttunk. A táborban lógás alig volt észlelhető. A látogató nap miatt sok volt a vendég. A tábori szellem jónak látszott, a tábori szabályokat betartották. Dohányzót csak az arra kijelölt helyen láttam, szemét alig volt, szerszámok egy helyre letéve. Az érintkezésben a cserkész udvariasság szelleme uralkodott. A magyar őrsöt megcsodálták. De egy kicsit a baltiak tartózkodásával fogadták. (Dehát nekik is ritkán van alkalmuk más nemzetiségűekkel találkozni.) Délután 3-kor az ebédlőteremben fogadási rendeztek a tisztikar, látogató szülők és vendégek részére. Kitüntették David Rohlfmg amerikai cst.-t (Southbury, CT), aki több éven át segítette Szövetségüket anyagi támogatással és felszereléssel. Az étkezés bőséges volt és kiadós. Az altáborok maguknak főztek, kivéve a kiscserkészeket és öregcserkészeket, valamint a parancsnokságot. Ezek mind a közös étteremben étkeztek a vendégekkel együtt. Kicsit túlzottan használták a zsiradékot, ám bőven volt saláta és gyümölcs is. Szombaton este került sorra a hosszúra nyúlott díszünnepségre és zászlólevonásra. Itt mondtam rövid beszédet, közös sorsunkat és céljainkat felidézve. A táborvezetőség 3 tagjának átadtam Bodnár Gábor „Scouting in Hungary” c. könyvéből 1-1 példányt ajándékba. Szövetségünk meghívott kapott az 1998-ban Lettországban tartandó 7. Nemzeti Jamboree-ra. A zárótábortűzön mindegyik altábor előadott valamit, olykor egy-egy tréfás jelenetet is. Mi néhány népdalt énekeltünk nagy sikerrel. Vasárnap délelőtt az egész tábor ünnepélyesen a kápolnához sereglett, előtte ünnepélyesen a tőröket és késeket egy fatönkbe szúrta. Az evangélikus vallás szertartása szerint (mivel a lettek ebben a vallásban nevelkedtek) egy fiatal lelkésznő és cserkészvezető tartotta az istentiszteletet. Később megtudtam, hogy a lett külföldi cserkészmozgalom neveltjeiből 14 lelkész került ki. Az áhitatos szertartás után a zászlótéren a táborzárás következett. Mindent összegezve a tábort sikeresnek vélem. A kitűnő szervezés Janis Inkis főcserkészt, a tábor levezetését pedig a többünk által még a Unity táborból ismert Ints Rupners munkáját dicséri. Számomra a tábor külön élmény volt, mivel lett cserkésztáborban még nem voltam. Köszönet illeti a két garfield-i csapatot, akik a tábori felszerelést kölcsönadták. Magyarok sorakozója a lettekjubileumi táborában Miskolc — Cleveland csereakció (írták: Bemóczki Beáta — Miskolc, Gereg Mihály — Cleveland) Nagy élményben részesült két cleveland-i és két miskolci magyar cserkész, amikor az elmúlt nyáron meglátogatták egymás hazáját. Pár évvel ezelőtt Miskolc és Cleveland városok hivatalos szerződést kötöttek egymással, mint
