Magyar Cserkész, 1989 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
6. oldal MAGYAR CSERKÉSZ portban folyik az oktatás. Tagjaink 95 százaléka részt vesz benne. (17. Los Angeles) A menekült táborokban élők sorsa igen nehéz. Hosszú a várakozás, amíg a döntéseket meghozzák. Több szervezet vezetőivel összefogva felkerestük a menekült családokat. Főként ruhával láttuk el őket. Nyáron a gyermekeket kikértük, táborozni vittük. A Magyarországról érkezettek körében végzett munka egyetlen nehézsége a nemzeti öntudat hiánya. Főként a szülők körében. (62. Zürich) Kis és újonc cserkészeink valamennyien szorgalmasan látogatják magyar iskolánkat. Az idősebb korosztály az ausztrál állam által fenntartott magyar irodalmi tanfolyamon vett részt. Valamennyien szép eredményekkel végeztek. (66. Sydney) 1500 kilométeres gyaloglás Erdélyért. Szeptember 23-29. között kerekedett fel a Sydeny-Melbourne-i cserkésztársadalom, hogy a szégyenletes erdélyi falurombolásra felhívja a figyelmet. Előbb aláírásokat gyűjtöttek mindkét városban. Az aláírt íveket gyalog, megállás nélkül vitték Canberrába, Ausztrália szövetségi fővárosába. A két metropoliszból különkülön indult cserkészek félúton találkoztak, majd együtt gyalogoltak tovább esőben, forró napsütésben, fagyos éjszakákon. A „Nemzeti Újság” szerint az induláshoz felsorakozott távgyalogló csoport impozáns megható képet nyújtott. Minden korcsoport képviselve volt, a gyerekkocsiban tolt csecsemőtől az idős nagymamáig. Az élen, a népszerű cserkészvezető Polgárné Elza hadalt. Mánkéira támaszkodva bizonyította a bámész népnek: „Minket nem lehet kiirtani.” (30. Sydney) Csapatunkban a nyelvtudás rendkívül jó. Ez főként az Erdélyből érkezettek érdeme. Miután az új cserkészévben mödlingi részlegünk is Bécsbe, a közös otthonba, jár be cserkészkedni, 70-80 gyerek vesz részt egy összejövetelen. Ez jelentősen növelte a csapat öntudatát és a vezetők lelkesedését. (Bécs) Sztárok lettünk a téli olimpián. Nyolc napig képviseltük a Calgary-i magyar közösséget. Az egész világ szeme előtt voltunk. Jól megszervezett pavilonunk segítségével remek alkalom nyílott mind a magyarságnak, mind cserkészetünknek megbecsülést szerezni. A magyar sportolókat cserkészruhában köszöntöttük a repülőtéren és a tiszteletükre rendezett fogadásokon. A helyi kanadai cserkészkerület már két év óta kerülget bennünket, hogy regisztráljuk be magunkat náluk is. Legutóbb jelentős tagdíjkedvezményt is felajánlottak. De magyar munkánk annyira leköt, hogy többet nem vállalhatunk. (73-74. Calgary) Sándor István: DÖGKESELYŰ Nincs a „nyugati” világnak talán olyan lakója, ki nem tudná, miről híres Hollywood. Mi magyarok is körülbelül véljük tudni, sőt ha Hollywood magyar vonatkozásairól is megkérdeznek, egy pár híres (vagy hírhedt) magyar filmsztár nevét is fel tudjuk sorolni. Azt azonban kevesen tudják, hogy itt, a film- és televízióstudiók tövében működik a Magyar Cserkészszövetség 17. sz. „Könyves Kálmán” cserkészcsapata. A tiszta magyarság e kis oázisának jóhumorú, minden mókára, huncutságra kész, de lelkesen magyar érzelmű „Keselyű” őrséről szól ez a kis történet. — A most lezajlott nyári csapattáborban minden „Keselyű“ egységesen faágból faragott, nyakba akasztható jelvénnyel jelent meg, az őrs nevével: „KESELYŰ”. Másnapra már egy kis változást szenvedtek a jelvények: a „KESELYÜ”-ből „DÖGKESELYŰ” lett. — Aznap vacsorára éppen csirke volt, a tábor harmadik napjára a „DÖGKESELYŰ” minden fiú nyakában már csirkecsontba égetve díszelgett. Ebbe az idillikus tábori hangulatba csapott be bombaként a hír a hatalmas budapesti tüntetésekről, hogy sokezres tömeg vonult fel az erdélyi magyarság védelmében. A tábor hangulata egy csapásra megváltozott. Oda volt a gondtalan jókedv, vezetők, cserkészek aggódva kérdezgették egymástól: van valami új híred Budapestről? Nem történtek-e incidensek, harcok? Szörnyű messze van ilyenkor Kalifornia Magyarországtól! A világsajtó közönyén majdnem semmi hir nem tört át az arra éhes magyar csoporthoz. Az esti tábortűznél másról nem is igen volt szó. A vezetők okosan, és mély átérzéssel ecsetelték a fiatalok előtt a rab erdélyi magyarság kiszolgáltatott sorsát, gyakran a tehetetlenség keserű szavaival. Egyesek a fiatalok közül nyíltan sírtak. Másnap minden „Keselyű” nyakában ott volt az éjjel frissen faragott faág-jelvény: „ERDÉLYÉRT”
