Magyar Cserkész, 1988 (39. évfolyam, 3-4. szám)
1988-03-01 / 3-4. szám
10. oldal MAGYAR CSERKÉSZ „BUDAPEST" NAGYTÁBOR — 1988 A Ráskai Lea (60-as) és az Apor Vilmos (21-es) cserkészcsapatok sokáig fognak emlékezni múlt nyári nagytáborunkra. Helye Vancouver környékén az Iharoson volt. Témája „BUDAPEST”. A fiúk sokat dolgoztak, mivel „Lánchidat” építettek a kis patak fölé. A fiú altábor neve Buda, a leányoké Pest, a kiscserkészeké Margitsziget volt. A tábor idején sok népdalt tanultunk, népi játékokat, hadijátékot játszottunk és még kötélen is húztuk magunkat a szakadékon keresztül. A vezetők rendeztek cserkész-forgószínpadot és népi forgószínpadot. Rohampályát és akadályversenyt is szerveztünk. Szép tábortüzeink voltak, és ezeken kívül két riadót is átéltünk. Sokan nem voltunk, 39-en összesen, de nagyon jó volt a tábori szellem, és ezért volt a tábor olyan sikeres. Licskó Gabriella őv. AZ ELSŐ TÁBOR 1988. június 11-e megszokott hétköznapként indult, de sokunk számára felejthetetlen emlék marad egész életünkre, ugyanis hosszas várakozás után végre mi is cserkészek lettünk. A pénteki gyűlésnek már alig bírtuk végét várni. Mindenikiinknek égett a talpa alatt a föld. De végül is este 10 óra körül útnak indult a csapat a csodálatos Angeles National Forest felé. Ahhoz képest, hogy életemben először vertem sátrat, eléggé jól sikerült. Semmi sem esett a fejünkre. Aztán, mint aki dolgát jól végezte, hamarosan az egész társaság nyugalomra szenderült. Talán még két órát sem aludtunk, amikor Sándor Péter riadóztatta a csapatot. Azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk. Azt pedig végképp nem értettük, miért nyomkodnak égő gyertyát a kezünkbe, és miért kell nekiindulni a vaksötét erdőnek. A nagyobbak természetesen tudták, miről van szó. Mi is rájöttünk, amikor hol az egyik, hol a másik akadálynál rejtőzködő kérdezgette a különböző cserkésztörvényeket. A tábortűzhöz érve Péterbá és Istvánbá átadták a nyakkendőket. Még más felejthetetlen esemény is tarkította táborozásunkat. így például: akadályverseny, számháború. A két nap elrepült, és mi sok kedves emlékkel tértünk haza. Szőke Lívia és Oriold Éva 17-es Cserkészcsapat, Los Angeles A PORTYA Hétfőn reggel elmaradt a reggeli torna ébresztő után. A BUDAPEST tábor fiú és lány nagyobb cserkészei (21-en) mindjárt nekikezdtek a portyára pakolni. A portya végcélja az 1220 méter magasan fekvő „Greendrop Lake” volt. A pakolás és egy gyors reggeli után begyömöszöltük a hátizsákokat és a portyázókat a kisbuszokba, és elindultunk a portya kezdő helyére. Nem kellett messze menni, hiszen itt a nyugati parton soha sincs messze a vadon. Hátunkra kötöttük a hátizsákokat, és ragyogó napfényben elindultunk a meredek ösvényen. Sok „vargabetű” után elértük az első hegyi tavat, a „Lindeman Lake” nevűt. Ennél a gyönyörű zöld vizű tónál megpihentünk, de mielőtt valaki ellustult volna, mentünk tovább. Ezután valamivel könnyebb lett az út, de voltak még nehezebb szakaszok mocsáron, kőomlásokon át. A fiatalabb fiúcserkészek közt némelyiket szép szóval kellett biztatni (a lányok mindig elől voltak), de késő délután végre elértük a célunkat a „Greendrop Lake”-t. Tábort vertünk és nekikezdtünk a vacsorakészítésnek, ami finom fóliában sütött húsból és zöldségből állt. Vacsora után sokan megpróbálták a halászatot, mert a kristálytiszta vízben sok pisztrángot lehetett látni. Ahogy azonban besötétedett, az utolsó, igazán „komoly” horgászok is visszatértek pisztráng nélkül. Esti elbeszélgetés után mindenki szívesen mászott be a hálózsákjába és könnyen jött a megérdemelt alvás. Reggel arra a „kellemes” látványra ébredtünk, hogy szitál az eső. Gyorsan összepakoltunk, megreggeliztünk és elindultunk. Lefelé gyorsabban haladtunk, gondolom, a hátunkat veregető eső miatt is. így aztán pár órán belül már a kisbuszokban zakatoltunk a tábor felé. Takács Péter st. LOS ANGELES, KALIFORNIA 1988. június 18-án került sor a 17. sz. cscs. 25 éves jubileumi ünnepére. A műsor jól előadott és gondosan megrendezett számokból állt. A lányok egy székely népballadát mutattak be, a fiúk II. Rákóczi Ferenc szabadságharcából adtak elő néhány jelenetet. A kiscserkészek bábszínháza mindenkit jól szórakoztatott és megkacagtatott. A jubileum alkalmával találkoztak a „régiek” az „újakkal”, és együtt szórakoztak, beszélgettek, tapasztalatokat cseréltek, élményekről meséltek.
