Magyar Cserkész, 1986 (37. évfolyam, 1-2. szám)
1986-01-01 / 1-2. szám
1 1 MAGYAR CSERKÉSZ 3. oldal PÜNKÖSDI AKADÁLYVERSENY A SÍK SÁNDOR CSERKÉSZPARKBAN Ugyan milyen idő lesz az akadályversenyen? — ezen a kérdésen mindenki eltűnődik, amíg a kocsiban vagy a buszban száguld órákon át Fillmore felé. Bizony a jó időre ilyenkor szükség van, mert azon a vidéken május végén tud hideg is lenni! Az idén megjött a napsütés szombatra, május 24-re, amikor délelőtt tizenegy órakor felsorakoztak a versenyzők az ünnepélyes tábornyitásra. Utána az egyes korcsoportok énekszóval elvonultak a kiindulási helyre. Több mint háromszáz fiú és lány mérte össze az erejét. Tehát az idő szép volt a verseny megindulásakor, hogy pedig mégis a Sík Sándor Cserkészparkban érezzük magunkat, előtte a hét folyamán kiadós eső zúdult rá a táborhelyre. Ez pedig bokáig érő sarat jelentett. Ugye mindenkinek ismerős kép? A legfiatalabb, az első korcsoport volt a legszerencsésebb. Pályájuk dombtetőn kezdődött, majd a lejtős fenyőkatedrálisban folytatódott, aztán egy réten ért véget. így mindenki száraz maradt. Az első akadályon Öhöm-Böhöm Töhötöm bácsiba ütköztek, aki bábszínháza segítségével vizsgáztatta a versenyzőket. Mindenki tudja, hogy az akadályversenyre el kellett olvasni Somogyvári Gyula „A Rajna ködbe vész” című regényét, amelynek története Buda 1686-os visszafoglalásának idejében játszódik le. A bábszínház figurái a regény részletei felől kérdezték a versenyzőket, és azt is tudniuk kellett, hogy kik voltak a hajdúk, a szpáhik és a janicsárok, meg hogy meddig voltak a törökök Budán. Testi ügyességpróbája is volt a pályának, és 10-11 éves fiúknak és lányoknak nem is mindig könnyű. Lengő kötélen kapaszkodva kellett fokossal leütni egy török fejet jelképező léggömböt. Utána felmászni négy vízszintesen egymás fölé erősített gerendán csaknem három méter magasra, aztán a túlsó oldalon lejönni. Végig kellett menni egy ide-oda billegő gömbfán, utána célba dobni. És csaknem mindenki teljesíteni tudta ezeket a feladatokat. Elmentek körülnézni egy „vásárba” is (Kim-játék). Utána el kellett sorolniuk, hogy mi mindent láttak. A többi akadály is furfangos volt és azt hisszük, hogy a fiatal versenyzőknek is tetszett a pálya. A második korosztály csaknem végig mocsárban taposott. Biztosan száraz időben választották ki a helyet, de a verseny előtti napok alatt néhol patakok és tavak keletkeztek a pályán, amelyeket sem kikerülni, sem átugrani nem lehetett. Ennek a keretmesének érdekessége a célbalövés volt légpuskával. Színes léggömböket fujdogált a szél a fákon, és ezeket a mozgó célpontokat kellett a versenyzőknek eltalálniuk. Legtöbbjüknek most volt először puska a kezében. Azért néha sikerült egy-egy lövés. Egy kis baj volt a tűzrakással. Amelyik Örs nem volt elég találékony, az türelmesen vesződött a nedves talajon néhány nedves gallyal. Ügyességüket fára mászással is próbára tették, a végén rohammal vették be Budát, ebben a pontozók is segítettek. Természetesen minden török elesett. A harmadik korcsoport, a 14 éven felüliek tábora volt a legnépesebb. A fiúk is, a lányok is százan voltak. Pályájuk nagy területet foglalt magába, és komoly feladatok sorából állt. A versenyzőknek építeniük kellett „vízhatlan” lombsátrat (ki is próbálták), térkép és iránytű segítségével rá kellett találniuk a keresett útra, „sebesült” vitézek vágott sebeit, kificamodott bokáját kezelték, törött lábú katonán segítettek és rögtönzött hordágyon elszállították. Volt mocsárból mentés, átkelés két szál kötélből való hídon teljes felszereléssel, a végén pedig számháború árán jutottak be Buda várába. Ezek voltak kiragadott mozzanatok a tíz akadályból. A pontozók szerint mindhárom korcsoport átlaga jó volt. Élményeiket mindnyájan az esti tábortűznél idézték vissza. T I
