Magyar Cserkész, 1982 (33. évfolyam, 1-2. szám)
1982-01-01 / 1-2. szám
AUSZTRÁLIA REGÖSTÁBOR MELBOURNEBEN Augusztus utolsó hétvégén négy kontinensről gyűltek össze a magyar cserkészek, hogy részt vegyenek az ausztráliai CSÁNGÓ REGÖS TÁBORON. Szombat reggel megkezdődött a kiképzés: Konthur Marika és Berci (Európából) a csángó vidék szépségeit és értékeit ismertették, majd amikor Hevesi Tibi bá’ Kér. Pk. megérkezett Sydneyből hivatalosan is megnyílt a tábor. Mivel a létszám 90 körül mozgott, a résztvevők munkacsoportokba lettek beosztva egyéni érdeklődési Erdélyi csángó népviseletben kör szerint. A munkacsoportok: zene, tánc, fonás és szövés, faragás, ballada, hímzés és varrás, népmese. Persze volt közös foglalkozás is, mindenki megismerkedett a csángó nép múltjával, a népviselettel, melyet részben diákról vetítettek, részben pedig Marika, Berci és Cserhalminé Lavotha Anna eredeti csángó ruháiban gyönyörködtünk. Nagyszerű élmény volt látni az eredeti színeket, hímzéseket és a házi készítésű vásznakat. Anna csángó táncokat tanított. Először nagyon idegen volt a lépés is a zene is, de hamarosan belejöttünk és Szorgos munkában a regös cserkészek Konthur Marika és Rauch Károly Kér. Társelnök ropta már mindenki a táncot. A népdalokat is együtt tanultuk Marika vezetésével, de közben buzgón ment a varrás, berregett a varrógép, kattogott a rokka, hajlottak a kócos fejek a hímzésekre és a faragók körül egyre mélyebb lett a forgács. Vasárnap tovább folyt a munka, de a nap fénypontja a tábor kápolnájában tartott szentmise volt, ahol Kölley Gyurka bá’ szentbeszéde mindannyiunkat mélyen meghatott. Az egységről beszélt: a kereszténység, a magyarság és a cserkészet egységéről. Mindegyikünknek vannak hibái, nem gondolkozhatunk egyformán, de próbáljunk meg mindent, nem csak, hogy megmaradjunk magyarnak, hanem megmaradjunk magyar cserkésznek a tíz törvény szellemében. Üzenet mindnyájunknak: „Nem elég egymás szemébe nézni szeretettel, hanem szeretettel kell egy cél felé nézni és a cél felé haladni. Nem kicsiségeken rágódni, nem a kis hibákon, nem az eltéveszetett lépésen, nem a félbenmaradt dolgokon, hanem mindig tovább nézni, felfelé nézni és szorosan megfogni egymás kezét.” Estére mindegyik munkacsoport bemutatta, amit tanult és egy igen sikeres kis előadás lett belőle. Népdalok, balladák és még egy vígjátéknak átdolgozott népmese is került a színre. Azután mindenki megtekinthette a táborban faragott darabokat, az itt font és szőt faldíszt, az itt elkészített csángó ingeket, nadrágokat és hímzett katrincákat. Sajnos vasárnap éjjel a tábor résztvevőinek nagy része hazament, mert másnap már mun10
