Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-03-01 / 3-4. szám
AUSZTRÁLIA A KORVINA CSERKÉSZCSAPAT ÉLETÉBŐL Yvette születésnapi „party”-ja után jó, de kevés alvás várt bennünket (csak a Papa ne horkolt volna!) Túl gyorsan lett 6 óra, amikor Farkas Gabi — jó kötelességtudó cserkész — keltette a népet. Fél nyolckor nagy örömmel elindultunk. Irányuk: Noojee felé, a Toronga-i vízeséshez vezetett. Noojeeban, ahol bevártuk a későn jövőket (LaLou, Frédi és Lacika), „réz majom” időjárás volt. Vacogva visszaültünk a kocsikba és elindultunk a vízeséshez. Kilenc után egy pár perccel már meg is érkeztünk és leellenőriztük a környéket. A jéghideg Toronga folyó ott futott előttünk és egy kis híd választott el bennünket a tűzhelytől és a hegy lábától. Rövid megbeszélés után elhatároztuk, hogy megmásszuk a Macdonald hegyet, Lacika és a portya vezetője Szabó Árpi (volt Riki) mentek, azaz rohantak elől, mi pedig libasorban utánuk. Sáron és pocsolyákon keresztül, kőről-kőre ugrálva, néha kapaszkodva, a fákat kerülgetve haladtunk felfelé a hegy oldalán. Néha pihenőt is tartottunk, mert már kezdett melegünk lenni. Magyarul úgy mondjuk hogy: „Nem szokta meg a cigány a szántást”. Félórai nehéz menetelés után megérkeztünk a vizesés aljához. Mindenki el volt ragadtatva a környezet szépségétől. Mindjárt elhatároztuk, hogy felmászunk a vízesés tetejéhez. Itt még nehezebb lett az előrehaladás és vigyázni kellett a piócákra is, amelyeknek a vadászterületére mi oly merészen betolakodtunk. Végre megérkeztünk a célhoz. A kilátás gyönyörű, a levegő jegesen friss volt. Jól esett megpihenni, de eljött az idő a tűzhelyhez való visszatéréshez, aztán meg alaposan meg is éheztünk a sok mászástól. A Papa nagy türelemmel felélesztette a tüzet, majd Yvette vette át a tűz kezelését, míg Soriak a tűzifa pótlásának nézett utána. Marianne néni előhozta a frissen sütött Laci bá’ féle darázsfészket „JAM” — majd hirtelen megtörtént a világ nyolcadik csodája: megérkezett Grúber Tibi, majdnem időben! Hát egy ilyen meglepetés ! Fél tizenkettő van és a raj éhesen topog a tűz körül. Egy páran már sütnek különböző étvágygerjesztő finomságokat. A jóízű ebéd után, van aki kényelmesen emesztve üldögél a tűz körül: Ági, Kati, és Györgyi, — Árpi autóját csomagolják egy tekercs parírba nagy szakértelemmel. Grúber Tibi esőtáncot jár, mire nagy bosszankodásunkra az eső elkezdett szemeregni. Közben LaLou újsággal a kezében letelepedett a tűzhely tetejére olvasni, azonban az olvasás hamar abbamaradt, mivel hogy a nadrágja hirtelen átmelegedett. Jó volt a hangulat, rengeteget nevettünk, csak a „fájósfogú” Lacika igyekezett távolmaradni, mert a nevetéstől bor-A Papa nemsokára úgy döntött, hogy ismét megmásszuk a hegyet, de ezúttal az ellenkező oldalon. Itt jegyzem meg, hogy Papa nem szereti, ha sokáig üldögélünk, mert attól fél, hogy ellustulunk. A hegymászás most egy kicsit könnyebben ment, mert a társaság tele hassal és pihenten indult neki. A hegy tetején pihenőt tartottunk és Lacika a vízesést „Du Maurier” névre keresztelte, az elszívott bagók emlékére. A hegymászás után Papa még tele volt energiával és elhatározta, hogy egy balta és kő segítségével kettéhasít egy ott heverő fatörzset. Alkotó munkáját azonban nem tudta befejezni, mivel Tibi és Árpi úgy vélték, hogy a féligkész mukát érdemes lesz megőrizni a jövő emberiség számára és a fatörzset a folyóba gurították. A Korvina raj tagjai olyan jól érezték magukat ezen a portyán, hogy egyöntetűen elhatároztuk, hogy a nyár folyamán egy kétnapos portyára visszatérünk. Akik a természet szépségeit kedvelik, ezt a helyet meg kell hogy látogassák. Biztosak vagyunk benne, hogy útjuk nem lesz hiábavaló. Köszönjük Szabó Árpinak ezt a kellemes napot és nagyszerű élményt. Jó Munkát! Szerda Tibi („SŐRLAK”) 9
