Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)
1980-01-01 / 1-4. szám
nen leereszkedve elmentünk a Botanikus kertbe, ezt bejártuk, nagyon szép és látványos volt. Ismét be a buszba, s mentünk vissza a városba. Itt kiszálltunk s két óra hosszat lehetett sétálgatni, nézelődni és vásárolni. Két órakpr már indúltunk is vissza. A táborhelyre érkezve a kerékpárokat kellett szétszedni s a szállításra előkészíteni. Még ma el vittük őket a reptérre feladni. A vacsora is elkészült, s hamarosan besötétedett. Búcsútábortüzünkre Hobart-i vendégek is kilátogattak, a hobarti magyarság képviselői. Szebbnél-szebb magyar nótákkal, mókákkal szórakoztattuk őket. A tábortűz után még egy búcsú murit rendeztünk. Volt minden finomság, pattog§tott kukorica, cukorka, csokoládé, sütemény. A hobartiak finom házikészítésű dobostortával, görögdinnyével s importált keksszel kedveskedtek, ami bizony mind elfogyott egy szálig. Vendégeink is eltávoztak, s mi is nyugovóra tértünk. Reggel korán lesz ébresztő. 1980 január 11 péntek. Reggel 5 óra; ébresztő, valahogy nem akaródzik felkelni. Pedig muszály, mert a repülő nem vár. Sok csomagolás vár még ránk. A reggelit már csak állva kapjuk be, még jó, hogy Sanyi bá’ előre elkészítette a „homokboszorkányokat”, (sandwich) mindenki fogott egy csomagot, egy bögre teát, s meg volt a reggeli. Miután feltisztítottuk ^a területet,1'mindent elsimítottunk, az utolsó holmi is felkerült a kocsira, gyalog elindúltunk a reptérre. Legalább 2 km-es séta volt. Vidám énekszóval nem is tűnt olyan hosszúnak. Nemsokára beszálltunk a gépbe, s elhelyezkedtünk. Ahogy a gép emelkedett, búcsút intettünk Tásmániának, s a felejthetetlen két hétnek amit ott töltöttünk. A két hét alatt sok szépet láttunk 465 km-t letekertünk, s úgy érzem valamennyiünk számára kedves emlék lesz a Tasmániában töltött napok. Beszámoló a Tahmoori táborról Tasmániai kerékpártúránkról visszatérve, alig hogy kifújtam magam, máris indúlni kellett a Tahmoor-i táborba. Ezt a tábort a két csapat kiscserkészeinek, s azon tagjainak rendeztük, akik nem tudtak Tasmániába jönni. A tábor mindössze egy hetes volt, január 13-án vasárnap kezdődött és 20-án ért véget. Napfényes szép reggelen indúlt el a kocsikaraván a cserkészotthonból Tahmoor falucska felé, mely mindössze két órányira A két Sydney-i csapat táborozó tagjai van a Hume Highway-on Mittagong irányában. így már délelőtt 11 órára kinn is voltunk. Nekiláttunk a táborépítésnek, s hamarosan felkerültek a sátrak. Bizony igyekezni kellett, mert szűrke felhők tornyosúltak az égen, s perceken belül el kezdett ömleni az eső. Ez azonban nem riasztott minket vissza, megszoktuk mi már az esőt, hideget, árvizet. Nem is soká tartott az eső és újból kiderült. Az őrsök berendezkedtek sátraikban, s megkezdődött az építmények készítése. A konyháról ínycsiklandozó illat terjengett, készült a vacsora Cserhalmi Sanyi bá’ szorgos kezei alatt. Sanyi bá’ ismét vállalta a főszakácsságot a fárasztó tasmániai kerékpártúra után is. Hálásan köszönjük Sanyi bá’-nak e hatalmas munkát, a sok finom ennivalót, — s testsúlyunk gyarapodását. Másnap délre teljesen készen állt a tábor, még táborkapuk is készültek. Ebéd után elkezdtük a foglalkozást a tábori program szerint. Várady Marikával fél napot töltöttünk fürdőhely kereséssel, míg végre rábukkantunk egy csodálatosan szép kis sziklákkal körülvett tavacskára a folyó egy ágában, ahova sziklákon át zuhogott alá a vízesés. Megközelítése egy kis kirándulás volt ugyan, de azért naponta legalább négyszer le- és felmásztunk. A hely ideális volt, kicsiknek sekély víz pancsolni, nagyobbaknak mély a közepén, még ugrálni is lehetett a sziklákról, s a vízesés alatt kiválóan lehetett zuhanyozni. Ezt ki is használtuk alaposan. Tábori létszámunk együttesen 40 volt, kb. fele lány, fele fiú. Majsay Szabolcs bá’n és rajtam kívül volt 10
