Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)

1980-05-01 / 5-8. szám

ÉSZAK AMERIKA Magyar cserkészek kettős jubileuma Magyar cserkészetünk 70-ik, külföldi működésének 35-ik évfordulóját ünnepeljük. Mi a mi örömünk most? Sok országban több cserkészszövetség működik. Meg­oszlottak vallási, társadalmi és más okokból. Az alapító magyar vezetők már 1910-ben megteremtették és meg­óvták egységünket. Köszönet érte nekik. A huszas évek magyar cserkészete újabb feladato­kat vállalt. A bizánci kaput betörő Botondot választotta példaképül. Tízezer számra szerzett barátokat a meg­csonkított Magyarországnak. A harmincas években ismét új utakat keresett. El­indította cserkészetünket — ezzel az ország ifjúságának elitjét a regölés útján, — a falú megismerésére a magyar népiség tanulmányozására, értékeinek gyűjtésére és ter­jesztésére: másszóval a magyarság minden rétegének összeforrasztására. Külföldön a negyvenes-ötvenes években újra kihajtott a magyar cserkészet a háború által megtépá­zott elpusztított fája. Mint a poraiból megelevenedő Főnix madár újból szárnyra kelt az egységes, négy világ­részben működő magyar cserkészetünk a nagy vihar után is. Tagjai, vezetői ma már jórészt külföldön születtek. A különböző országok talajában nőtt gyökerükkel épp­úgy töretlen magyar lélekkel szolgálják a magyarságot, mint a huszas évek Botondjai. A hatvan év előtti magyar cserkészethez hasonlóan barátokat, támogatókat szereznek a magyarságnak. A hetvenes évek immár közel 90 magyar cserkész­­csapata 50-nél több magyar iskolát tart fenn. Tudatosan működik a magyar tanítás érdekében. Könyveket, könyvsorozatokat ad ki. Ezzel nemcsak a cserkészet, hanem az egész magyar oktatást, művelődést szolgálja. Ez a három párhuzamos feladat, a magyar cserké­szet korábbi és mostani azonossága jelenti cserkésze­tünk változatlan szolgálatát Isten, Haza és Embertársak javára. Ezt nevezhetjük a világon , .szétszórt árvalány haj ”-nak 1980-ban. Bodnár Gábor Központi Jubileumi Tábor Kanadában Táborunkat immár másodszor a magyar Jezsuita atyák Loyola parkjában, „magyar földön” vertük fel. Az indián őslakók emlékeit felidéző vadregényes tábor­helyen megtaláljuk mindazt, ami a táborozáshoz szük­séges. Erdő, tisztás, patak és egy kis tó. A rendelkezé­sünkre álló 130 acre, a meglévő építmények, úszóme­dence és a nagyszerű időjárás ideális körülményeket biz-14 tosítanak a világ sok tájáról összesereglett, közel 1200 cserkésznek. Hálás köszönet vendéglátóinknak. Az augusztus 14-24-ig tartó „Jamboree” jelvénye a honfoglaló magyarok zászlajára emlékeztet. A korosz­tályok szerint elhelyezett altáborok programterv szerint önállóan és zavartalanul élik vidám cserkészéletüket. Az altáborok nevei a különböző területen élő magyarság je­lentőségét tudatosítják. A cserkészek hónapokon ke­resztül nagy izgalommal készültek a találkozóra és is­merkedtek a névadó vidék történetével. A tábori életben a keretmesék, díszítések, viseletek, tábortűzi témák és népművészeti foglalkozások segítik elő a játékos is­meretbővítést. A tábor utolsó napjaiban megtartott „népi vetélkedők” — balladák, szavalás, népmese, ének, színvonala komoly felkészülés és tudásról tett tanúságot. A táborban naponta megjelenő tábori újság a „Lármafa” tudósít az eseményekről és a különböző vetélkedők eredményeiről. Néhány adat a létszámjelentésből: A táborban résztvevő cserkészek legnagyobb része az USA és Kanada környező városaiból jött. (New York, Montreal, Toronto, Cleveland, Chicago) Ame­rika nyugati részéről 128-an (Los Angeles, San Fran­cisco, Vancouver, Calgary, Edmonton). Európa külön­böző országaiból 33-an. Venezuelából 10-en, Argentíná­ból 8-an, Ausztráliából 5-en. Az altáborokban élő 937 cserkész munkáját 239 nagy odaadással dolgozó vezető, törzs, GH, műszaki stb. segíti. A nagy felkészületet igénylő, s a cserkészek számára sokszor fárasztó, bemutató nappal kedves vendégeinknek lehetőséget adtunk, hogy a cserkészet munkájáról véleményt alkothassanak. Jó Munkát! Jámbor Lajosbá Masírozik a leány III

Next

/
Oldalképek
Tartalom