Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)
1980-05-01 / 5-8. szám
Az alábbi nagy nevekre, egyéniségekre emlékszem: a nii igazgatónk a Minorita-rendi Dr. Dassievitz Gyula volt — ki a sok pipázástól ajakrákban szenvedett — de hogy közöttünk volt a csapatban, az a legnagyobb csapatélményünk volt. Szerényi pk. úr után Zipser Sándor volt a szeretett parancsnokunk, kik inkább csak irányították a csapatmunkát és nem .parancsnokoltak’. Jártak nálunk a losonczi cserkészek is, kiknek látogatását viszonoztuk — segítettünk a miskolci főreál csapatnak a szervezésében, mint őrsvezető kiképzők — hasonlóképpen a Tóth Pál leánygimnázium csapatnak (hiszen egy tánciskolába jártunk, így a hasonlókorú fiúk és leányok, mint családi ismerősök is, — cserkészekké váltunk...).” kereken 25 évig volt a Sydney-i Magyar Cserkészek Fenntartó Testületének elnöke. Józan bölcsessége az évek során minden akadályon átsegítette a csapatokat. Az a tény, hogy a 30. sz. „Körösi Csorna Sándor” cscs. működésének 30. Évfordulóját ünnepli 1981-ben, a csapat lelkes cserkészvezetőin kívül 'Majsay Ottmár érdeme. Sikeres és eredményes működésének titka abban rejlett, hogy bár több emigrációs egyesületnek tagja, mégis tapintatos érzékkel tudta azok érdekeit egymástól elválasztani. Mikor a cserkészetről volt szó, mindig, elsősorban és 100%-ig a Magyar Cserkész Mozgalom szemszögéből nézte, tárgyalta és bírálta a kézen lévő ügyet. Lemondása nagy űrt hagy maga után, amit utódja és az Intéző Bizottság tagjai a Majsay Ottmártól tanúltak szellemében igyekeznek majd pótolni. A Sydney-i magyar cserkészek nem búcsúznak Ottmár bá’-tól, csak köszönetét mondanak, hisz mint a Magyar Cserkész Szövetség Nagytanácsának tagja, továbbra is érdeklődéssel kíséri a Sydney-i csapatok működését. A Sydney-i csapatok és a Fenntartó Testület tagjai ezúton is köszönik Ottmár bá’ iránytmutató vezetését, példaadó és megrendíthetetlen magyarságát és az elmúlt 25 év alatt végzett nemzetmentő, értékes és jó munkáját. Imáinkkal kérjük az Egek Urát, hogy segítse és tartsa Ottmár bá’-t jó egészségben még sok-sok éven keresztül mindannyiunk javára és örömére. 8 30-éves a magyar cserkészet Sydneyben 80 magyar cserkész fiú és leány, és majd 200 szülő, rokon és vendég ünnepelte 1981. január 4-én MENANGLE-ben a Sydney-i Magyar Cserkészek működésének 30. Évfordulóját. A délután folyamán cserkész ügyességi játékok és népi táncok bemutatásával szórakoztatták cserkészeink a szépszámú közönséget. Egy-két “magasnívójú” röplabda mérkőzésre is akadt idő, sőt olyan is volt — főleg a fiatalabbak közül — aki a NEPEAN folyó hús vizében keresett vigasztgalást a nyári melegtől. Este hat óra után, hatalmas fák alatt, meredek sziklafal tövében, Nagytiszteletű Soós Attila református és Főtisztelendő Pálinkás István katolikus lelkész közös ökumenikus Istentiszteletet tartottak. Cserkészeink áhítattal hallgatták a két magyar pap buzdító szavait a további cserkészmunka folytatására és az egész gyülekezet vallásfelekezeti különbségre való tekintet nélkül, lelkesen énekelte a magyar Szenténekeket és Zsoltárokat. Az Istentisztelet után, megható keretek között vette fel a Szent László Társaság és Rend tagjai közé Cserhalmi Sándort, a tábor közkedvelt Sanyi bácsiját, hosszú éveken át messze átlagon felüli önfeláldozó, a Magyar Cserkész Mozgalom érdekeiért kifejtett munkásságáért. Sanyi bá’ meghatottan fogadta el a megtiszteltetést és ígérte, hogy a jövő évi Jamboree-n újra kiveszi részét a tábori munkából. Az ezt követő vacsora főleg azoknak volt sikeres, akiknek jutott a finom káposztából. 120 személyre főztek a leánycserkészek, ami bizony kevésnek bizonyult a nagyszámú látogatónak, de éhesen azért senki sem maradt. Finom felvágott, paprika, paradicsom jutott mindenkinek, aki kért. Sötétedéskor a csapatok felvonultak a tábor főterére, a látogatók pedig a meleg nyári napot követő kellemesen hűvös estén, kötött kabátokkal és takarókkal felszerelve helyezkedtek el széken, pádon, földön, kinek-kinek tetszése szerint. A jubileumi tábortűz tucatnyi kéknyakkendős kisfiú és kisleány-cserkész igérettételével kezdődött, majd cserkészavatásra került a sor. Az avatandók háta mögött 10 cserkészvezető sorakozott fel égő gyertyákkal kezükben és a szertartás során ők emlékeztették a jelenlévőket a 10 cserkésztörvényre. Avatás után a csapatok kényelmesen elhelyezkedtek a már előre megrakott máglya körül és adott jelre egyszerre gyújtották meg a tüzet. így ünnepelték cserkészeink az 1951-ben itt Sydneyben megkezdett munkát. Ma már az akkori cserkészek gyermekei a cserkészek, akik boldogan és büszkén vették át szüleiktől a liliomos cserkész zászlót. A ragyogó arcokról sugárzott a boldogság és harsány kacagás követte egy-egy móka bemutatását. Az idő
